Bozai Ágota: Mi az ábra?

Évekkel ezelőtt olvastam az írónőtől a Tranzit Glóriát, ami ennek a könyvnek az előzménye, vagy inverze, ha úgy tetszik. Ott a főhős glóriát kap a feje fölé, amit mások nem látnak, itt ördöggé változik Szilveszter napján a kisvárosi polgármester, mert hogy a középkori legenda szerint, aki olyan maszkot vesz fel, ami kifejezi valódi jellegét, azon rajta is marad.


Nem látszik rajta a változás, legalábbis első blikkre, szabad szemmel, de annál inkább tükörben, tükröződésben, fotón, videó felvételen. Ördög „maszk”, szarvak, paták, nem tud aludni, teherbe ejti a város nő szobrait…ilyen és ehhez hasonló eseményekkel kell megbirkóznia az újdonsült ördögnek.
Megmagyarázhatatlan, különleges, sőt félelmetes események láncolata indul meg a kisvárosban, a hatalom legfőbb birtokosa ha addig nem is volt ördög, h fenntartsa a látszatot, ördögi dolgokra kényszerül, legalábbis eleinte, de aztán látva milyen félelem, kíséri „a jelenséget”, ami ő maga;), még jobban felbátorodik, az egyik aljasság követi a másikat. Az igazán szomorú az, h nem lehetetlen dolgokról van szó, hanem csupa olyanokról, amikhez a szerzőnek nem kellett mást tennie, csak híreket hallgatnia az utóbbi években… semmi olyat nem tesz ördögként, amit már ne tettek volna meg sokan Magyarországon politikusként, ez nyilván nem véletlen, ahogy az sem, h mindez épp egy politikussal történik.
Jó kis gyűjteményt kapunk az „ördögös” közmondásokból (falra festi az ördögöt, az ördög nem alszik, ördög veri a feleségét…), vhogy mindenkinek ilyenek jutnak eszébe, a polgármester közelében;).
Mind a két könyvben szerintem a leggyakrabban használt szó a (fő)potentát (jelentése: hatalmasság, főurakra, elöljárókra használt elavult jelző), ami egy idő után rendesen az agyamra ment. Egyébként nincsenek nevek csak főpotentát van, orvos városatya, kocsmáros városatya, rendőrkapitány, asszony, anyós, gyerek stb. , városnév sem, semmi konkrétum.
Azért elég sok idegesítő dolog van benne a főpotentátozáson túl is, pl. az állandó megjegyzések, h ezt te is láttad, a te szomszédod is ott volt, meg a kissé kaotikus elbeszélés mód, vagyis az, h leír valamit félig, aztán mégsem, mert ez nem ide tartozik, majd később, meg egyébként is elég nehéz követni időnként a történéseket…ezekbe eléggé belefáradtam, a végére pláne, az nagyon zavaros volt nekem. Összességében örültem, mikor befejeztem, elég fárasztó olvasmány volt.
A cím és a borító kicsit olyan, mintha elcserélték volna a tartalommal, nem tudom mi közük egymáshoz.