Az egész könyv e-mailekből áll, a levelezés egy rosszul bepötyögött e-mail címmel kezdődik. Az eleje nekem annyira nem tetszett, kicsit erőltetettnek éreztem, bár maga a ’félrement’ e-mail ötlete szerintem is jó, mégsem tűnt igazán gördülékenynek a dolog, nem volt olyan egyértelmű, h miért is alakult ki ez a levelezés, az elején elég fura, h miért is írogatnak egymásnak.
Aztán viszont észrevétlenül valami elindult és azon kaptam magam, h csak lapozok, lapozok, lapozok…:). Nagyon izgalmassá teszi az egészet, h mi ugyanannyit tudunk meg a két félről, Emmiről és Leoról, mint ők egymásról, így állandóan kombináltam közben, h mi is lehet itt a háttérben, mit fog válaszolni a másik, ami tök jó volt;). Ami még tetszett, h életszagú az egész, a nő házas, a pasi összejön mással, szóval nem egy rózsaszín történet, happy end-el. Olyan szempontból is érdekes, h mennyire meg tudja határozni az ember életét valaki, akivel még sohasem találkozott, észrevétlenül mégis nagyon gyorsan válhat az élete részévé, felruházza/felruházhatja olyan tulajdonságokkal, amilyenekkel szeretné, beleláthat olyasmit, ami nincs is benne…vhogy így vannak a főszereplők is, félnek a személyes találkozástól, attól, h az általuk idealizált másik fél nem ér fel ehhez az ideálhoz. A befejezés elég meglepő, meg valahogy kicsit szívszorító…de, van folytatás, meg is jelent már, hát mit mondjak, nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a történetük vége!
Alapvetően, belegondolva kicsit fura, h nincs semmiféle elbeszélés, összekötőszöveg, rögtön a legelején belecsap a közepébe, csak és kizárólag e-mailekből áll. Talán ezért is nagyon aktuális, hiszen – bár sokan ódzkodnak az ilyesmitől – de számtalan barátság és kapcsolat született az interneten keresztül. Két olyan emberről van itt is szó, akik sohasem találkoztak, csak írásban kommunikálnak, mégis komoly érzéseket ébresztettek egymásban, bár persze felvetődik a kérdés, h mégis mennyire lehetnek komolyak ezek az érzelmek.
A pasi stílusa nekem jobban tetszett, nem hiába hapsi írta, azért ez látszik, bár nem mondhatom, h Emmi része nincs jól megírva, csak hát tipikus nő: sokat kombinál, megsértődik, durcás, mindent jobban tud;), a pasi meg türelemmel és humorral viseli, ismerős ez nekem valahonnan;).
Elsőre fura volt a cím, de a könyvet olvasva, még az is oké;). Magyarul Gyógyír északi szélre címmel jelent meg idén, amennyire hallottam, nem annyira sikerült fordítással, bele olvastam én is, hát...valóban elég érdekes, kicsit fura, pl. a magázás…németül oké, h szinte végig magázódnak, ezt el tudom képzelni, magyarul már kevésbé, sőt. Tavaly megjelent már németül a könyv folytatása is (Alle sieben Wellen), de eddig még csak keménykötéssel, ami elég húzós áron van, sajna általában elég sokat kell várni míg megjelenik fele annyiért, puha kötéssel. Viszont felfedeztem, h a bookline-nál is kapható a két könyv egyben, ugyanannyiért mint a 2. keménykötéses kiadás, kíváncsi voltam nagyon, a hogyan továbbra és mivel az első könyv úgysem volt meg, meg így kevesebb helyet is foglalna;) (már ilyen szempontok is szerepet játszanak:)), szóval meggyőztem magam;), ha minden igaz ma érkezik:).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése