Arthur Schnitzler: A játék

Még a tanulmányaim alatt kötelező olvasmányként olvastam több Schnitzlert, tetszett a stílusa, a könnyed, játékos hangvétele. Azoknál főleg a szerelem volt a téma, A játék c. kötet 4 novellájában a szerelem és a halál, az öngyilkosság. Találó, h pont A játék c. kisregény címét viseli a könyv is, mert mind a 4 halálhoz „valamiféle” játék vezet.


Az első (A díszelőadás) és a harmadik (A bölcs felesége) novella még az író relatíve korai munkái, 1900 előtt születtek, azelőtt, h Schnitzler a német nyelvű irodalomban először belső monológokat írt volna, engem ezek különösebben nem fogtak meg.
A 2.-ban, a könyv címadó novellájában, A játékban, viszont már előjött a belső monológ. Itt egy fiatal katonatiszt ér szomorú véget, teljesen váratlanul egyik pillanatról a másikra vesz teljes fordulatot az élete és lesz olyan kilátástalan, h csak az öngyilkosság jelenthet kiutat, legalábbis így érzi. Schnitzler a belső monológ segítségével kitűnően írja le a játékszenvedélyt: a nyerés mámorát, az azonnal megjelenő terveket, a telhetetlenséget, ami miatt az ember képtelen abbahagyni a játékot időben, valami mágnesként vonzza vissza újra és újra a kártyaasztalhoz, míg végül egyedül marad, a szerencse elpártol tőle.
A 4. novella, az Else kisasszony címet viseli. Egy látszólag gondtalan szép és fiatal lány a címadó, akinek az életét felforgatja , h kölcsön kell kérnie családja megmentése érdekében egy ismerős úrtól, ám az idősödő von Dorsday úr feltételhez köti a kölcsönt: szeretné cserébe látni a szép Elsét meztelenül. Innentől kezdve a lány gondolatait olvashatjuk hosszú-hosszú oldalakon át, mindenféle variáció megfordul a fejében, mígnem néhány óra alatt belebolondul saját gondolataiba, majd a szégyentől öngyilkos lesz. Az olvasók és a kritika erkölcstelennek tartotta ezt a történetet, az irodalomban viszont fontos szerepe lett, a belső tudatfolyamat legelső ábrázolását mutatja ez az un. monológ-novella. Ennek segítségével közvetlen bepillantást nyerünk a szereplő belső konfliktusaiba.
Arthur Schnitzlert, a tekintélyes gégegyógyászt, felháborodás és elragadtatás, zajos sikerek és nagy bukások kísérték az osztrák irodalom klasszikusai közé vezető úton. Műveiben gyakran döntögetett tabukat, „kedvencei” a szexualitás és a halál voltak, amikkel ezekben a kisregényeiben is találkozhatunk.
Fontos kor- és honftársai voltak Sigmund Freud és Gustve Klimt (a könyv címplapján A táncosnő c. festménye), akik inspirálták az írót.
A kötet a Várólistámon volt.