Hilary Liftin-Kate Montgomery: Liebe Kate

Évekkel ezelőtt vettem kb. 2 euroért ezt a könyvet, ami nagyon kecsegtetőnek tűnt: két barátnő az egyetem elvégzése után elszakad egymástól, az egyik Kenyába megy, h tanárként segítsen az ott élőknek, a másik marad New Yorkban. Leveleznek egymással, ezekből az írásokból áll a könyv. Ez csak jó lehet, gondoltam…de nem így volt, az egyetlen, ami megmaradt bennem, h nagyon megszenvedtem vele. Most viszont kedvet kaptam, h újraolvassam, mert nem igaz, h egy ilyen téma ne tetsszen. Emlékeztem, h nem találtam könnyű olvasmánynak, így most az is érdekelt, ez változott-e, gondoltam, mindjárt a nyelvtudásomat is tesztelem. Másodjára sokkal jobban tetszett és persze az is hozzátartozik, h most egyáltalán nem találtam már nehéznek a nyelvezetét.


Az alcíme: 2 barátnő és 1000 levél – ez azért kicsit túlzás persze, de tény, h több, mint 1 év levelezését szedték könyvbe. Hatalmas a kontraszt a két barátnő élete között, nagyobb aligha lehetne.
Kate a férjével Dave-el Kenyába megy, ahol angolt tanítanak egy iskolában, embertelen körülmények között. Szenvednek az elviselhetetlen hőségtől és a számukra szokatlan világtól is egy idő után. A tanárok durván verik a gyerekeket, mert szerintük, ők afrikaiak nem kényszeríthetők tanulásra másképp, az amerikai házaspár viszont úgy érzi, mindaz, ami történik körülöttük, a gyerekekkel az szörnyű, de a bennszülöttek úgy tesznek, mintha minden rendben lenne. Hajmeresztő, hihetetlen tények, történetek sokasága: szellemek által megszállt lányok, a Colgate, mint gyógyszer, kenőcs és fertőtlenítő egyben, gémkapocs helyett tüskék, áram csak azért van, h a faluban egyedül tv-vel rendelkező megtudjon nézni időnként 1-1 műsort, a „tiszta” víz úgy néz ki, mint a tea, majd hivatalosan is megállapítják, h emberi fogyasztásra nem alkalmas. Az elviselhetetlen körülmények miatt egy másik helyre kerülnek, ahol szintén nem sokkal jobb a helyzet, sőt…lázadás, utcai harcok törnek ki és a kissé idealista pár feladni kényszerül idő előtt a küldetését, visszatérnek a hazájukba. Mikor hazaérve Amerikába, Kate ivóvizet látott, könnyekben tört ki, h milyen tiszta – ez elég sokat mond… Persze ezalatt a több, mint egy év alatt pozitív dolgok is történtek velük, megismertek remek embereket, klassz gyerekeket, szokásokat, az afrikai mindennapokat, de a mérleg mégis szörnyűségek irányába billent el.
A könyv egyik fele tehát róluk szól, a másik pedig Hilaryről, a barátnőről, aki maradt New Yorkban, berendezi kis lakását, chaten flörtölget, randizgat, szórakozik, éli az amerikai szingli nők életét. Az ő problémái is valósak persze, mégis egész másként hatnak a kenyai szörnyűségek mellett.
Kicsit olyan érzésem van egyébként, h a két sors, a két történet kiegészíti egymást, mert bár Kate-nek nagyon sok mindenen kell keresztülmennie, nincs egyedül, ott van a férje, akire számíthat, aki mindig mellette áll, akivel megosztják a problémákat és a közös megpróbáltatások, élmények csak még közelebb hozzák őket egymáshoz. Hilary viszont bár egyre sikeresebb a munkájában, rendelkezésére áll minden „földi jó”, vele van a családja, a barátai, mégsem találja igazán a helyét, keresi, de nem nagyon találja azt, akivel megoszthatná az életét, aki társa lehetne egy életre.
Megdöbbentő afrikai sorsok és tragédiák és ismét egy kis bepillantás a new yorki hétköznapokba, egy érdekes egyveleg két teljesen különböző kultúráról.