Néhány szó a couchsurfingről: ingyenes, internetalapú „vendégszeretet” hálózat:). A tagok az oldal segítségével a világ bármely pontján ingyen juthatnak szálláshoz, a többi couchsurfing felhasználónál. 2010 végén az oldalnak 2,2 millió tagja volt 241 országban. Az egyik fontos kikötés, h pénzforgalom nem történhet, elvégre pont a vendégszeretet a Couchsurfing filozófiájának lényege.
A divattervezést tanult lány gyakornokként érkezett Berlinbe, kevés keresettel, innen jött az ötlet, na meg onnan, h nem akarta kitenni magát az idegőrlő albérlet keresésnek, emellett arra is kíváncsi volt, kik rejtőznek az internetes profilok mögött. Persze ijesztgették a barátai és ő is tartott attól (a szüleiről nem is beszélve), h egyszer csak rossz helyre kerül, elvégre 90 éjszakát tölteni vadidegeneknél elég merész vállalkozás, mégis belevágott és a 2010. augusztus 17. és november 15. közötti 90 nap, pontosabban éjszaka;) krónikája a könyv.
Mindenhova magával vitt egy hálózsákot, lepedőt és párnát, valamint egy gyerekeknek szánt barátság könyvszerűséget, ezt töltette ki a szállásadóival, h mindenkit az emlékezetében tartson. Az autója a ruháival, cipőivel, egyéb dolgaival egy parkolóházban állt, oda ment minden reggel és onnan indult munka után az aktuális szálláshelyre.
Fura volt számára, h belecsöppent vkinek az életébe a semmiből, majd ugyanúgy el is tűnt, miközben emberi tragédiákat, sorsokat ismert meg, fel kellett dolgoznia a hallottakat, az átélteket, ebben segített neki az írás. Már régóta írt blogjában minden reggel posztolta az előző éjszaka történetét, tulajdonképpen ezekből a bejegyzésekből született meg a könyv.
Nem volt otthona ezalatt az idő alatt, hiányzott neki egy konyha, ahol főzhet, egy kanapé, amire felkucorodhat, a vasárnap volt a depis nap, ezt kávézókban töltötte, sokszor pl. a Starbucks-ban, ahol tudott netezni, a blogján, különböző írásain bütykölt és alig várta, h este legyen és mehessen az épp aktuális vendéglátójához.
A 90 nap kb. 1/3-tól kezdve nem csak a saját blogját vezette az élményeiről, hanem a Spiegel online-on is kapott egy kolumnát, ezzel ugrásszerűen megnőtt az ismertsége és az iránta való érdeklődés – pl. az RTL kísérte egy napig, volt akihez tv/rádió stábbal érkezett, egyik éjszaka annál az újságírónőnél aludt, aki interjút akart készíteni vele stb. A 27. éjszaka egy rádióműsor révén - ahol szállást kínáló hallgatók közül választhatott - egy 57 éves hölgyhöz került, Berlintől 35 km-re, nagyon szép, csendes, nyugodt helyre. Nagyon jól esett neki a törődés, az anyáskodás és az a bölcsesség és szeretet, ami a vendéglátójából áradt, legszívesebben maradt volna még, ez egy nagyon szépen megírt fejezet lett.
A nagy publicitás után, sokan a blogjában, vagy a facebookon keresztül ajánlottak neki szállást, ezek az esték mindig kicsit mások voltak: itt ő volt a fő attrakció, főztek neki, vendégül látták, esetleg valamilyen programmal is készültek, előkészített hely, gyakran külön szoba várta. A couchsurfing-es esték mások voltak: nem volt szenzáció a jelenléte, a vendéglátók hozzászoktak, h időnként náluk alszik 1-1 idegen, nem csaptak nagy felhajtást.
Volt néhány extrém szálláshelye is: egy éjszakát a vonaton töltött, egy másikat egy kisbuszban, de aludt egy hindu templomban is, Berlin közepén. A legfurább a kisbuszos történet volt, áram alig volt, fűtés, víz, wc egyáltalán nem, viszont a berlini kormányzati negyedben parkoltak, nem mindenki mondhatja el magáról, h a Reichstag mellett aludt;) – bár majdnem „megfutamodott”, de végülis pont ezt akarta: átélni a lehetetlent, tesztelni önmagát, konfrontálódni az előítéleteivel, legyőzni a rossz tulajdonságait és ez sikerült is.
Fél távnál nem találta már fárasztónak az állandó utazgatást, az új emberek megismerését, az alkalmazkodást, mert valamikor egyszerűen felhagyott az alkalmazkodással, egyre inkább úgy kezdett viselkedni, amilyen valójában, megmondta, ha fáradt volt, ha rossz kedve volt valami miatt, nem akart azért más lenni, mint amilyen, h kellemes vendég legyen, ami 90 napig zsinórban, nehéz ügy is lett volna.
Minden este izgalmas, egyedi és felejthetetlen. Sok tapasztalatot viszek magammal, egy szép történetet, egy más gondolkodásmódot, bolondos pillanatokat, maradandó emlékeket. Ez erőt ad. Akaratot ad ahhoz, h tovább csináljam és még több mindent éljek át. Valahogy az egész kicsit függőséggé vált.
Egyértelműen a meghittség az, ami leginkább hiányzott neki, egy baráti ölelés, mert bár mindennap új emberekkel ismerkedett meg, többségükkel jól is érezte magát, de ezek az új és felületes ismeretségek nem pótolhatták a régi, baráti kapcsolatokat, nem mélyültek el, nem is mélyülhettek, egy este nem elég erre, de együtt gitároztak, beszélgettek, kajálni vagy bulizni mentek, társasoztak, pizzát, sushit készítettek vagy a Christine-féle standard tésztát főzték meg. Legtöbbször egyedülálló fiataloknál couchsurfingelt, akik albérletben laktak lakótársakkal, családoknál egyáltalán nem (ez nem igazán nekik való műfaj), 4 pár látta vendégül – 3 idősebb és egy fiatalabb.
Szállásadói között volt divattervező, tanár, művész, fotós, újságírónő, állatorvos, ápolónő, reklámszövegíró, üzletember – nagyon sokféle emberrel találkozott, Berlin szinte minden városrészében volt. A 90 nap után annyi vendéglátóját szerette volna újra viszontlátni, h így már megvolt a programja a következő 60 estére is;).
Jó érzéssel töltötte el és nekem is többször megfordult a fejemben olvasás közben, h az emberek bebizonyították, h a világ nem olyan rossz, gonosz: a 90 éjszaka alatt 2 kisebb incidense volt, de azok sem voltak vészesek, egyébként barátságos, segítőkész, kedves emberekkel hozta össze a sors.
Nagyon szimpatikus volt a csaj, segédkezett a vendéglátóinál, nem ítélkezett, meghallgatta őket, belement a közös programokba, nem támasztott igényeket, elfogadta azt, amit kínáltak, ahogy kínálták. Egyedi és igazán érdekes volt számomra ez a könyv, egy izgalmas „kísérletbe” avatott be.
Beleolvasgattam a blogjába is, a bejegyzések a 90 napos couch surfing tripről már nincsenek fent, gondolom a könyv miatt, viszont minden naphoz csomó kép van, meg egyébként is jó kis blog, sok fotóval, így felkerült a bloglistámra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése