Emma Donoghue: A szoba

A The New York Times szerint a „A 2010-es év egyik legjobb regénye" az ír származású írónő 7. könyve, ami óriási visszhangot váltott ki a szakma, a kritikusok, na és persze az olvasók körében. Több mint 30 nyelvre fordították le, hónapokon át szerepelt világszerte a bestseller listák élén Donoghue regénye, aminek alapját a médiában és a közvéleményben legnagyobb figyelmet kapott emberrablási esetek jelentik.


Véletlenül bukkantam a könyvre és elolvasva a fülszövegét, már tudtam, h szeretném elolvasni.
Rögtön az elején egy nagyon fura világba csöppenünk, amit az épp 5. születésnapját ünneplő Jack mutat be nekünk. Részletesen beszámol a napjairól, leírja a párbeszédeket Anyával és minden tevékenységüket. Lassan kezd kibontakozni a világa, amiben valami nagyon nem stimmel, hiszen csak ketten vannak Anyával és időnként a patás nevezetű, aki jön és hoz nekik ennivalót vagy ruhákat, mikor Jacknek már a szekrényben kell aludnia és onnan számolja az ágy nyikorgásait. A kisfiú el sem tudja képzelni a szobán kívüli világot, számára csak az a néhány négyzetméter létezik és Anya, aki mindig ott van vele, akivel kártyáznak, társasoznak, olvasnak, főznek, mosnak, takarítanak. Egy büntetés után Jackkel együtt ismerjük meg Anya történetét, aki egy kegyetlen emberrablás áldozata, kisfia pedig ugyanennek „gyümölcse”. Végképp betelt nála a pohár, szökni akar és cinkosává teszi a kisfiát, hisz nélküle nem sikerülhet a terv. Jack nem érzi át a problémát, hisz számára nem létezik más világ és más ember, nem is érti ezt az egészet, az életet, mégis segít persze Anyának, aki a világot jelenti neki.
Nagyon jónak tartom, h a könyv nem ért véget a szabadulásnál, hanem bemutatja az azután felmerülő problémákat, a vissza- ill. beilleszkedést a társadalomba, ami cseppet sem könnyű feladat. Bár Anya mindent megtett Jackért, megtanította egy csomó mindenre, mesélt, énekelt neki, olvasott, beszélgettek, játszottak, kézművesedtek, de a világot, az elmaradó ingereket és impulzusokat nehéz pótolni. Jack egyrészről fejlettebb az átlagos 5 éveseknél, hisz ír, olvas, számol, másrészről olyan, mint egy csecsemő, minden új, megoldandó probléma számára: a másokkal való beszéd épp úgy, mint pl. a zuhanyfülke, a cipő, vagy a lépcső használata, a legó, az eső, a nap, a méhek mind ismeretlenek számára. De nem csak a cselekedetein, a beszédén is látszik, h nem szocializálódott, szocializálódhatott igazán, újra kell tanulnia mindent a ’kintben’. A kisfiúnak honvágya van a szoba iránt, az az otthona, hiányolja a megszokott rituáléit, hisz egy pillanat alatt csöppent egy új világba, számára a régi tárgyak, amik a szobában vették körül őket, kedves emlékek, amik az élete szerves részét képezik, biztonságérzetet adnak, míg Anya számára emlékeztetők a szörnyűségekre.
Egy egészen különleges könyv, ami egy 5 éves szemével láttat egy csodás anya-gyerek kapcsolatot és egy kegyetlen elnyomást gyermeki tisztasággal, naivsággal. Kicsit furcsa – különösen az elején – h mindent Jack mesélt, de mégis jó, mert egészen különleges „élmény” az ő szemével látni a saját kis világát, majd a kinti világot. Helyenként letehetetlenül izgalmas, szívszorító olvasmány.