Claudia, Andrea és Christoph lánykája immár 3 éves kis hercegnő. Ismét csak néhány napot ölel fel a történet, mégis mindent megtudunk nem csak a nagy ovis Claudiáról, hanem a csecsemőről és a totyogós kislányról is. Bepillantást nyerünk abba is, milyen is volt az első időszak: a felesleges kilók, a bébi úszás, az első szex szülés után, az etetés, az első gyerekbetegségek, az első nyaralás külföldön, az első repülőút.
Majd Andrea ismét munkába áll, egy kis helyi tv-nél helyezkedik el, Fröhlich, mivel maga is rendelkezik jócskán tv-s tapasztalattal igencsak élethű és kiábrándító képet fest a kulisszák mögött világról.
A kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond bölcsessége itt is beigazolódik, hisz ahogy cseperedik a poronty úgy nőnek a gondok is: ki vigyázzon a gyerekre ha beteg, ha szünet van, mit szabad és mit nem? Persze felbukkannak az ovis társak szülei, a tökéletes anyák és tökéletes gyerekeik, akikkel nem lehet és nem is kell versenyezni. Időnként persze vitatható Fröhlich hősnőjének véleménye, a tettei, a gondolatai – de legalább őszinte, vállalja, h nem szuperanya, mondjuk a pasiján Christoph-on kiakadtam párszor, elég érdekes. Levonja a nagy tanulságot is, miszerint az a furcsa az anyaságban, h az ember még olyan nőkkel is jól kijön, akikkel egyébként semmi közös nincs bennük.
A cím arra utal, h a totális káosz kellős közepén egy 3 évessel, Andrea nagy elhatározása ellenére, h nem lesz több gyerekük, mégis „elkészül” a kistestvér, ami aztán a nő családjának asszisztálása mellett ki is derül.
Aranyos történetek, megmosolyogtató párbeszédek, de így egymás után olvasva a kettőt már sok volt nekem Fröhlichből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése