2013. július 31., szerda

Papp Diána: Szerdán habcsók

A 2. könyvét, a Bodza bisztrót olvastam először. Tetszett, így nem is volt kérdés, h ezt is el fogom olvasni, inkább csak a mikor.
A stílus ugyanolyan, mint ott: nem túl emelkedett, de mégis pont olyan, ami számomra szórakoztató és nem idegesítő. Ami viszont megint az agyamra ment: itt is állandóan fiúzza a pasikat, simán a 40 felettieket is:S.


Esztert épp elhagyta az angol férje, ezzel a problémával küzd, albérletbe költözik, majd hirtelen összefut a volt szerelmével. Bár azóta sem találkoztak, most spontán elkíséri a pasit 1 hétre Toszkánába és Provanceba, ahova az a munkája miatt utazik, közben persze újra egymásra találnak és tisztáznak néhány fontos – még a múltban nyitva maradt – kérdést.
A csaj egyébként PR-es egy tv-nél, de gasztroblogot is ír, a húga Hajni sütiboltot üzemeltet, ami nagyon trendi, igényes hely. Ám a lánynak tartozása van, ott hagy csapot-papot, adósságot, boltot, kutyát, nős szeretőt, ezzel tetézve Eszter problémáit. Neki kell a kezébe vennie a dolgokat, kicsit átlátszó: marhára unja a munkáját, szeret süti főzni, blogol is, kiderül, h persze mindenki az ő blogját bújja…elkezd sütiket gyártani a sütiboltba, h addig se pártoljanak el a vevők. Miután kirúgják a munkahelyéről, végképp ott a „jel”, h hagynia kell a PR-t és mivel Balázs, már úgyis nagyban szövögeti a terveket, h lehetne a két nővér és az ő munkáját összekapcsolni, máris kész a terv Hajni sütiboltjának felvirágoztatására. Eszter blogjának a címe Habcsók, ezt is fognak sütni a tervek szerint, egy héten egyszer, szerdán, innen a cím. Aztán sitty-sutty hirtelen megoldódik minden probléma és jön a happy end.
Ami ismét tetszett, h mai mindennapos problémák állnak a középpontban (válás, egzisztenciális kérdések, hitel stb.) és nem kizárólag a szerelmi szálra koncentrál, sőt ez kicsit sutára is sikeredett, de talán jobb is ez így, h nem egy rózsaszín álmot vetett papírra.
Az alapötlet persze nem valami világmegváltó újdonság, de aranyos, kicsit kidolgozatlannak, hirtelennek éreztem benne néhány dolgot, azért az érződik, h ez a szerző első könyve. Picit sokat akar, sok mindenbe belekap, de kevés szálat dolgoz ki úgy igazán, ezért kár. Ezzel együtt is egy szerethető történet, könnyed stílusban tálalva, jó kis receptekkel megbolondítva.
Ahogy a Bodza bisztrónál, itt is abszolút el tudnám képzelni a folytatást és el is olvasnám;).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése