A könyv igazából a 2012-es londoni olimpia és a 2013-as barcelonai világbajnokság között eltelt időt dolgozza fel, amiben nagyon nagy változások történtek Hosszú Katinkával. Az olimpiára, mint a „nemzet reménysége” utazott, az volt a célja, h valóra váltsa élete álmát és olimpiai bajnok legyen Londonban. Ahhoz, h ez mégsem így lett, sok minden vezetett, ahogy most a könyvből kiderül.
Bepillantást enged az amerikai egyetemi sportba, hisz az olimpiára még az egyetemi csapatával készült fel, a versenyek hangulatába, a kíméletlen edzésekbe, amiket azért ki lehet játszani. Voltak benne jócskán meglepő történetek, pl. az egyik ilyen, h az olimpia előtt, h az edzőjével legyen, elmentek Shannel - aki akkor is a barátja volt már - önköltséggel az amerikai bajnokságra, de pénzük már nem nagyon volt szállásra, étkezésre, ezért vitték a grillsütőt és a lepukkant szobában főztek :O. Valahogy bennem mindig az van, h az ilyen sportsztárok, mint Katinka, már nem ilyen problémákkal küzdenek egy olimpia előtt, de hát naiv vagyok, megint kiderült.
Nagyon tetszett az őszintesége, nem ajnározta magát, sőt…elképesztő, h mennyi bizonytalanság lehet egy versenyző fejében, miközben mindennki azt harsogja, h ő az esélyes…Mondjuk az is meglepett, h annak ellenére, h pszihológia szakot végzett - a könyv alapján legalábbis – úgy tűnt, ezt saját magánál nem nagyon tudta kamatoztatni, pedig pont ilyen jellegű problémái voltak. A csalódás, ami az olimpia után jött, hatalmas volt, sok minden megfordult a fejében, leginkább az, h abbhagyja az úszást. Végül mégis úgy döntött, h megpróbálja a Világkupa sorozatot, bár azt is őszintén leírta, h leginkább a pénzdíj és az egzotikus helyszínek motiválták. Ez lett aztán az igazi fordulat az életében, na meg az, h a párja, az egykori úszó Shane veszi át az edzőjének szerepét. Részletesen leírja az ő edzővé válását is. Azzal, h sok mindent másként csinált, kretívabban, játékosabban, újszerűen – sokszor a tudás és a tapasztalat hiányában, újabb motivációt adott Katinkának. Meg is lett az eredménye ennek, hisz halomra nyert mindent, ami jó önbizalom erősítő volt. Annál is inkább, mert nem csak egyszerűen elindult ezeken a versenyeken, hanem rengeteg számot úszott, így született meg a magyar Iron Lady. Előfordult olyan is, mikor 8 számot úszott 2 nap alatt, h annyira nem volt már képben, melyik szám is következik, h rá kellett kérdeznie, nehogy pillangózzon háton;).
A 2012-es világkupa szezonban minden rekordot megdöntött: nyert 53 érmet, abból 39 aranyat, a jackpottal együtt összegyűjtött 170 000 dollárt – megtanulta kezelni a versenyhelyzeteket, az extrém fáradtságot, uralni a gondolatait és a koncentrálás egyre jobban ment – mondjuk meglepő, h még csak ekkor, hiszen már világbajnok és nagy olimpiai aspiráns volt ekkor. A 2013-as világbajnokság előtt is rengeteget versenyzett, mert ezek megtörik az edzések állandó monotonitását, meg tudják nézni, hol tartanak a felkészülésben, az élsport lényege és számára legélvezetesebb része ez. Szintén újszerű, h nem helyezésekben gondolkodtak, a cél mindig az lett, h teljesen kiússza magát, mindent kiadjon magából.
Nem szabad állandóan a nagy célt üldözni, mert akkor örökké elégedettlen és csalódott lesz az ember. Olykor bizony meg kell állni és örülni minden apró pozitívumnak, egy egyéni csúcsnak vagy még egy döntőbe jutásnak is.
Erőfeszítéseiket aztán siker koronázta Barcelonában. A rajtkőre már egy másik Katinka állt fel, nem csak könnyebb és szálkásabb volt egy évvel azelőtti önmagánál, a legnagyobb változás a fejében történt az olimpiai kudarc óta. Spanyolországban 2-szeres világbajnok lett, ezzel végképp bebizonyítva önmagának és a világnak, h jó úton járnak a férjével.
A történetüket olvasva, szerintem pont azáltal lettek olyan sikeresek, h mertek valami újat, valami mást csinálni, kipróbálni újdonságokat és nem úgy felkészülni, h „mindig így szoktuk”, meg „egy évben egy verseny van” stb.
Friss hír, h ők lettek az év „legjei” Magyarországon, Katinka az legjobb női sportoló, Shane a legjobb edző, zsinórban immáron másodszor. Ehhez is gratuláció jár!Remélem a sikerszéria folytatódik majd és talán a könyv is.
250 oldal nagy betűkkel írva, gördülékeny, jól olvasható stílusban, képekkel, gyorsan ki lehet olvasni, de mindez nem von le az élvezeti értékéből. A könyv ezért viszont bekerült a 2015-ös nagy olvasási kihívásomba (egy könyv, aminek egy nap alatt a végére lehet érni).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése