Thomas egy papírboltban dolgozik és odáig van a rövid hajú nőkért. 27 éves a történet kezdetén és elhatározza, h 3 éven belül megtalálja álmai nőjért. Az idők folyamán kiderül számára, h élete nőjének rövid barna hajúnak kell lennie, barna bőrrel és nem szabad rágóznia. Hmm, jó kis követelmények. A hozzá vezető úton azért nem nagyon hagy ki egy ágyat sem, haj hosszúságtól és színtől függetlenül;), de közben végig Coletteről álmodozik, a gyönyörű 17 éves fruskáról, aki flörtölget vele. Letelik a 3 év és még mindig semmi, egyre türelmetlenebb és kétségbeesettebb lesz. Van benne néhány romantikus jelenet, na nem gyertyafény, rózsa és pezsgő, ennél egy kicsit eredetibb. A legnagyobb részben azonban mégsem ez domiál, nem a szerelmet, vagyis Colettet keresi, hanem sokkal inkább a szerelmi kalandokat. Végül mégis a lányt találja meg, aki közben már 21 éves és akinek rögtön megkéri a kezét és 2 hónap múlva összeházasodnak.
Jaaaajjj…azt hiszem ez a történet ettől a ponttól lett volna érdekes: Hogy alakul a házasságuk? Beváltja a hozzá fűzött nagy reményeket? Működik egy házasság 2 hónapos ismeretség után hosszú távon?
Rövid, szórakoztató történet, de sajnos nagyon a felszínen marad. Ráadásul szerintem elég naiv és nem reális választ ad a regény a felvetődő legnagyobb kérdésre: Tervezhető a boldogság? A történet alapján egyértelműen igen, elég, ha kitűzzük magunknak a célt és a határidőt és máris ölünkbe hullik a vágyott boldogság. Na ja…valami van benne, de azért nem ilyen egyszerű a dolog általában, szerintem.
Tele van fura szereplőkkel, sorsfordulatokkal, ebben viszi a prímet a főszereplő, Thomas. Szóval nem lett szívem csücske ez a könyv és míg a címet még értem (Ma boldogság miatt zárva), a borító teljes talány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése