A sztori röviden: Ella épp összejön Paullal, akinek van egy fia; elkezd dolgozni a rádióban; megismerkedik és barátságot köt a lengyel Nataljával; elcseréli a lakását Horowitzcal, az öreg tengerimádóval, aki aztán a lány csélcsap, elvarázsolt anyjával kezd kapcsolatba. Ami emellett van még: ábrándok, történetek a múltból és kitaláltak, de minden realitás nélkülözők. Mindezek keverednek egymással, némi melankólia, az álmai, képzelgései elég lila.
Nem tudtam megbarátkozni a szereplőkkel, a főszereplő Ellával sem, mert az egész annyira földtől, valóságtól elrugaszkodott, nem a történések, hanem a gondolatok, a vélemények, a párbeszédek, nekem minden szereplő fura volt, túl érzékeny, túl művészlélek, túl, túl… Talán az egyedüli „két lábbal a földön álló” karakter Paul volt, a barátja, de kettejük kapcsolata is egy kérdőjellel zárul a regény végén, pont ezért, mert annyira különbözőek és a pasi pont úgy viselkedik és reagál a nő fura, kusza ügyeire, ahogy szerintem én is tenném.
Van benne néhány szimbólum: a tengerkutató, aki sosem volt a tengernél; a lakásában az üres akvárium, ami a lehetőségei roncsa. Aztán a lakáscsere, Ella és Horowitz valójában nem „csak” a lakásukat akarják elcserélni, hanem sokkal inkább az életüket, amivel elégedettlenek.
A cím – 34 méterrel a tengerszint felett – arra utal, h Berlin, ahol a történet játszódik, pontosan itt fekszik.
A könyv két listámon is rajta volt, a várólistára azért került, mert mikor elolvastam pár éve a fülszövegét, nagyon érdekesnek találtam, de aztán csak nem kezdtem bele soha.
A 2015-ös nagy olvasási kihívásba pedig úgy került bele, h a szerző monogramja megegyezik az enyémmel. Épp ezt olvastam, mikor ehhez a játékhoz kerestem könyveket, de egy R.A. monogrammot sem találtam, mire a Kindlömön ránéztem az épp aktuálisan olvasott könyvem szerzőjére;).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése