A történetről nehéz írni, mert nagyon sok szereplős, 150 éven át követ egy családot, mégsem családregény szerintem, mert inkább a női sorsokra koncentrál. Ez abból a szempontból mindenképpen jó döntés volt, h az utóbbi másfél évszázadban rengeteget változott a nők szerepe, megítélése, feladatai, jogai, élete. A teljesen nomád időkből a civilizációba vezet a történet, közben pedig végigolvashatjuk az olasz történelmet is: kivándorlási hullám Amerikába, világháborúk, kommunizmus, Mussolini uralma stb. A kontraszt időnként nagy a generációk között, ez talán nem is csoda, ha írástudatlan szülőknek lesz írástudó, diplomás gyereke, s időnként az anya nem érti mit beszél a gyermeke. Változnak a rendszerek, az idő halad, nagyon jól hozza az írónő a teljesen különböző világokat, számomra hitelesnek tűnt mindegyik kor és szereplő.
Időnként zavart a sok szereplő, a sok név, nem mindig tudtam „hova tenni”, h ki kicsoda, de talán amiért leginkább nem tetszett, h sok generációról olvashatunk, de egyiket sem ismerjük meg igazán, egyik szereplő sem nő az ember szívéhez, senki nem válik igazi főszereplővé, azt hiszem ezt hiányoltam legjobban. Egyébként a hangulata helyenként nagyon is magával ragadó, a történet olvasmányos és érdekes, de valahogy nekem mégsem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése