A színész elvileg egy napját írja le a városban – bár kétlem, h szó szerint, elég sűrű nap lenne – a célja az, h egy személyes könyvben elmesélje, mi fűzi a városhoz, milyen embereket ismert itt meg, mik a kedvenc helyei, a nagy turista látványosságok mellett. Az ötlet, onnan jött, h a legszívesebben sétál a városban, mert azt sehol nem lehet olyan jól, mint Barcelonában – a hegytől a tengerig és vissza, napfelkeltétől napnyugtáig – így lett a könyv egy hosszú séta.
A napot a Tibidabo hegyen kezdi, ahol a reggelije mellett és a város felett nézi meg a napfelkeltét. Jár többek között a Montjuic hegyen, megismerjük a Casita Blanca, az egykori jól szervezett örömház történetét, babot hajkurász az egyik piacon, paellát eszik a barátaival, bikaviadalra megy, majd a napot számos bár után azzal fejezi be, h hajnalban fürdik a tengerben, miközben ellopják a cuccait. Közben megismerjük egy kicsit a katalánokat, ezt a büszke kis népet, a szokásaikat, a bónáikat, a nyelvüket, Barcelona foci imádatukat, ami azonban többről szól, mint a fociról. Régi, személyes történeteket mesél a katalán-spanyol családjáról, gyerek – és kamaszkorából, emlékeket. Én az e-könyv verziót olvastam, ebben is volt egy-egy kép, de Ferran, a katalán kapcsolat elhozta a papír könyvet is, ebben nagyon sok kép van, részben Daniel Brühl személyes fotói.
Gyorsan olvasható, magával ragadó olvasmány, egy igazi szerelmi vallomás a városhoz, amit azóta volt szerencsém a Barcelona imádó katalán ismerősömmel is kivesézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése