Erlend Loe: Naiv.Szuper.

Olvastam már a norvég kultszerzőtől, így tudtam, h valami másra számíthatok, nem egy átlagos könyvről lesz szó. Ez a második regénye, 1996-ban jelent meg, 20 nyelvre fordították le, több országban kultkönyvé vált. Nekem a várólistámon volt.

A regény egy 25 éves srác szemszögéből adja vissza egy önmagát kereső generáció életérzését. Nem találja az élet értelmét, ott hagyta az egyetemet, csak tengődik, filozofál, értelmetlen és teljesen felesleges listákat ír, mintegy pótcselekvésként. Unott és motiválatlan és a sok mélázás csak még inkább azzá tesz. De aztán hirtelen felbukkan egy lány és Amerikában élő bátyja meghívja magához New Yorkba, úgy tűnik, minden megváltozhat, de az élet nem ennyire egyszerű.
Bár a regény látszólag leginkább banális dolgokkal foglalkozik, mégis elgondolkodtat a jövőről, a következő generációról – bár már 1996-ban íródott, de ez a céltalanság, méla unottság szerintem most is aktuális – az élet értelméről. A könyv stílusára már a cím is utal, rövid, szaggatott mondatokból áll, sok listával, faxokkal, e-mailekkel.