A kultúrák közötti különbségek fontos szerepet játszanak a mindennapjaimban a munkám révén, az elmúlt években épp ezért nem csak erről, hanem arról is sokat tanultam – és tanulok ma is - milyenek is vagyunk mi magyarok. Pont ezért érdekel minden erről szóló könyv is, ezt egy német ismerősömtől kaptam kölcsön.
Az ’56-os magyar, Ausztriában újságíróként dolgozó szerző különböző témákról ír: a magyar konyháról, a magyar nőkről, a nyelvről, humorról stb. ezeken belül pedig rövid sztorikkal bontja ki a témákat, sokszor ismert emberekkel kapcsolatos történetekkel, de ezek az „ismert magyarok”, nem hogy a külföldieknek, sokszor nekem sem voltak ismerősek, márpedig, ha németül íródott egy könyv rólunk, az feltehetően nem nekünk, magyaroknak szól…
Egyébként alapvetően jópofa stílusban ír Kőváry, tartottam attól egy kicsit, h lesajnálóan, felsőbbrendűen ír majd a magyarokról, de nem. Alapvetően jó színben tűntet fel minket, úgy lát minket, ahogy mi magunkat olyan ritkán: egyedinek, sokszor érthetetlennek, humorosnak, nagy szívűnek, szerethetőnek….- tapasztalataim szerint a nálunk élő külföldiekben is legtöbbször ez a kép alakul ki. Persze tele van általánosításokkal, sztereotípiákkal, ami nem baj, mert nyilván van alapjuk ezeknek. Most igazán rádöbbentem arra is, h egy nép, néplélek milyen sokat tud változni néhány évtized alatt, persze a mi elmúlt néhány évtizedünk a rendszerváltás óta nem volt éppen eseménytelen, ráadásul egybe esik a világ felgyorsulásával, a globalizáció teljes térnyerésével, amik szintén igen befolyásolók. Sajnos nagyon sok olyan dolgot találtam benne, ami szerintem már nem igaz ránk. Az első kiadás 1986-ban jelent meg, az általam olvasott példányt 2013-ban adták ki, ez már a 10. kiadás volt, közben átdolgozta az időközben (2009) elhunyt szerző, de ez nem nagyon derült ki sajnos. Talán manapság az e-könyvek korszakában, talán már nagyon hozzá vagyok szokva, h leginkább a legújabb könyveket olvasom, de engem kimondottan zavar, h a könyv tele van olyan megállapítással, ami ma már nem állja meg a helyét, meg 1992-es tankönyvekre hivatkozik, mint aktuálisra…ez azért ma már gáz szerintem, nekem. A végén aztán helyreigazít néhány dolgot, h mi minden változott pl. a politikai vezetésben, de ez már, mint halottnak a csók.
Összességében a könyv nekem inkább csalódást jelentett és meglep az osztrák/német sikere – amiről 10 kiadás tanuskodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése