Arden – bár nem szereti a munkáját és nem is becsülik meg – úgy tűnik, csak a munkájának él, mert válása után szüksége van a pénzre. Anyját – akivel teljesen eltérő személyiségek, egész gyerek- és fiatalkorában szenvedett ettől, ez rá is nyomta bélyegét a kapcsolatukra – már régóta nem látták, de amikor aggasztó híreket kapnak Lollyról, meglátogatják. A találkozás mindhárom nőnek jót tesz: Lolly segítséget kap, végre újra gondoskodhat valakikről, tovább adhatja történeteit, lánya és unokája pedig újra felfedezi a nyugodt kisvárost és Lolly életvidám, pozitív szemlélete idővel rájuk is átragad. Mindegyiküknek van egy Charme-karkötője, rajta életük fontos szimbólumaival, amikhez egy-egy sorsdöntő pillanat kapcsolódik, ezekről mesélve ismerjük meg jobban a szereplőket és ők is egymást. Elgondolkodtató a három generáció kapcsolata, szülő és gyerek között természetes a kapocs, ahogy nagyszülő és unoka között is, de szerintem ez manapság változóban van, sokszor sokszáz kilométer választja el egymástól a családokat ill. a generációk közötti különbségek is egyre nőnek.
…meg kell ismernünk az öregeinket, mert nekik olyan életük volt, amit mi elképzelni is alig tudunk. Megtanultam becsülni, hogy nagyanyáink nem csak családjaink támaszai, az életünk szerencsehozói, hanem a hidak is a múltunkhoz és ugródeszkák a jövőnkbe.Ez a gondolat nagyon igaz szerintem, elgondolkodtatott. Viszont sokszor az volt az érzésem, h Rosamunda Pilchert olvasok…sok a cukormáz és szirup, de jócskán találtam benne azért – számomra – értékes gondolatokat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése