Számomra ez egy meglepő történet volt Kinsellától, na nem, mintha nagy szakértője lennék az írónőnek, de mindenesetre nagyon más volt, mint az eddig tőle olvasott chick litek.
A Turner család életébe pillantunk be, Audrey által. A tinilány nem jár iskolába, szociális fóbiája van, depresszív epizódokkal, az iskolában történt vele valami, de ennél konkrétabb nem derül ki, de ez elég is. Nem tud még a családja szemébe se nézni, ezért mindig napszemüvegben van, ez „védi” a tekintetektől, terápiára jár és komoly problémát jelent számára, ha ki kell mennie az utcára, vagy másokkal kell érintkeznie. Mindez persze a családjára is rányomja a bélyegét, anyja tulajdonképpen mindig épp az idegösszeomlás előtt áll, hisz nem csak a lányáért aggódik, hanem a fiáért, Frankért is, aki a kissé neurotikus anya szerint számítógépfüggő. Az apa és a 4 éves Felix inkább csak a történet mellékszereplői. Audrey állapota rohamos fejlődésnek indul, amikor bátyja egy barátja feltűnik a színen. Linusszal minden olyan egyszerű és szépen lassan szerelem szövődik közöttük. El is uralkodik a lányon a hurrá optimizmus, ami azért még egy kicsit korai.
Fontos témák, sok tanulság, nagyon jól kitalált és megírt, szerethető szereplők, a történet végére mindenki leküzdi a démonjait és helyreáll a világ rendje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése