Hirtelen felindulásból kezdtem olvasni a könyvet, aztán minél gyorsabban túl akartam lenni rajta. Másra számítottam, a fülszövegbe beleolvasva, nem tudom megmagyarázni, de valahogy a stílusától kiráz a hideg, a nyelvezete, a szereplők tőlem távol álltak. Magyarázat lehet erre a szerző, aki politika- és iszlámtudós és ez tényleg illik az elbeszéléséhez, ami sokszor nehézkes, sete-suta, ez számomra nagyon rányomta a bélyegét a történetre. Ezenkívül én a cím alapján inkább egy kis gasztro kalandozást vártam, vagy legalábbis azt, h többet megtudok Marokkóról és a konyhaművészetéről.
Brémában egy marokkói család éttermet nyit és gyorsan elvarázsolják a vendégeket. Az anya, Amina készíti el a marokkói konyha specialitásait, az apa, Sid Mohamed történeteket mesél a vendégeknek az ifjú korából és mindenki odavan, a rádióban közvetítik, holott a történetek nagyon gázak szerintem…Lányuk, Jasmina is segédkezik az étteremben, ahogy a német egyetemista, Alexander is, aki fülig szerelmes a különleges lányba. Az étterem sikere csúcsán hirtelen muszlim férfiak tömkelege bukkan fel, akiknek nem tetszik ez a jól menő étterem, ami a vallástól függetlenül működik és mindenfélét számon kérnének a családon, fenyegetnek, el lehetetlenítik őket. Bár a könyv 2006-ban íródott, a problémafelvetés, aktuálisabb, mint valaha, viszont a történetbeli megoldása inkább bohózatba illő, amiért kár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése