2017. május 30., kedd

Colleen Hoover: Weil ich Will liebe

1 évvel az első kötet befejezése után kezdődik a második. Layken és Will immáron teljesen egyedül maradtak a testvéreikkel, csak magukra és egymásra számíthatnak. Ezúttal Will a mesélő, ami különösen az elején egyáltalán nem tetszett, töketlen, lányos, szépelgő volt az elbeszélés ugyanis.


Most is az volt az érzésem, h a két szerelmes kapcsolata rögtön révbe ér, ezt elkerülendő és az „izgalmat” fenntartandó beleszőtt a szerző persze azért néhány bonyodalmat a történetükbe. Időnként már olyan érzésem volt, h a barátaikkal kommunában élnek, de az pl. – h anyagias énemet újra szóhoz juttassam – nem derült ki, miből élnek, vagy tartanak fenn két házat, hisz mindketten egyeteimsták, akiknek még kiskorú öccsükről is gondoskodniuk kell. A regény utolsó fele elég érzelmesre sikeredett, egy baleset újra rádöbbenti a szereplőket, h csak ők vannak egymásnak és mivel Lake és Will kapcsolatában már egyébként is felborult a sorrendiség, egy nem hagyományos ceremónia keretében összekötik életüket is.
A második fele jobban tetszett, ennek ellenére úgy döntöttem, egyelőre hagyom a harmadik részt, most inkább valami másra van szükségem, de előbb utóbb sorra kerítem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése