Julia harmincas évei közepén jár és végre egy milánói divatbemutatón felfigyelnek kis divatházára, jön az áttörés, a rég várt siker. Itt bukkan fel Vincent, egy idős német úr, aki azt állítja, a nagyapja. A nőt egyedül nevelte fel az anyja, apjáról, Vincenzoról alig tud valamit. Bár most a munkájával kellene foglalkoznia, Juliat nem hagyja nyugodni a saját története, felkeresi Vincentet és a nagyapja elmeséli élete gyötrelmes, titkokkal és hazugságokkal teli szerelmi négyszögének történetét. Juliát beszippantja sosem ismert családjának története és nem nyugszik, amíg az egész történetet meg nem ismeri, Olaszországba megy, h halottnak hitt apjával találkozzon és megismerje életének hiányzó darabjait.
A könyv lapjain egy olasz/szicíliai-német családregény bontakozik ki, amiben a család kalandos sorsán kívül kis történelmi kitekintést is ad a szerző, nagyon érdekesen írja le a 60-as, 70-es évek Németországát, ahova özönlenek a vendégmunkások, szokatlan sokszínűséget, más szokásokat hozva, miközben mindkét országban tombolnak a terrorista szervezetek. Azért az ebből a regényből is kiderült, h a németeknek is meg kellett küzdeniük a maguk démonjaival, nekik is meg kellett tanulniuk együtt élni a bevándorlókkal, elfogadni őket és ezt a folyamatot akkor is problémák hada kísérte, a könyvnek ez a része meglepően aktuális ma is.
A családi történet egyrészről nagyon szövevényes, másrészről nagyon egyszerű. Nem tudok a regényre semmi negatívat mondani, mégis nagyon lassan haladtam vele, egyrészről mert kevés időm volt az olvasásra az utóbbi időben, másrészről valószínűleg azért, mert jóval nagyobb terjedelemben meséli el Daniel Speck a történetet, mint ami feltétlenül szükséges lenne, ami egy németnél minimum meglepő;) és eléggé idegesített is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése