Abban, h jól és olvasmányosan ír, biztos voltam, ő még ahhoz a Nők Lapja iskolához tartozik. Sajnos a regénye ennek ellenére sem tetszett. Összesen 4 idősíkon játszódik, ami egyrészről kicsit sok – bár abszolút követhető – másrészről felesleges is volt szerintem. Márta grafikusként dolgozik, amikor pakkot kap egykori drezdai tanárától és szeretőjétől, aki arra kéri, fordítson le egy 18. századi naplót, ami magyarul íródott. A lányt rögtön beszippantja a történet, ami – micsoda véletlen – épp azokról a barokk gyöngyfigurákról szól, amiket anno ő is megcsodált Drezdában és amiknek készítője máig ismeretlen. A naplóban egy unkonvecionális szerelmi történet elevenedik meg, egy inkább 20., mint 18. századi hősnővel. Ez a nyelvezetre is igaz, bár Sophie történetét nem napló formában ismerjük meg, ennek ellenére furcsa volt egy majd’ 300 éves történetről ’mai nyelven’ olvasni. Többször „kritizáltam” már klasszikus regényeket, amik mai szemmel olvasva gyakran körülményesek, nagyon hosszúak, terjengősek, itt ezt nem lehet elmondani, az elbeszélés módja abszolút 21. századi, valahogy szerintem mégsem passzolt. Annak ellenére, h nekem sajnos nem nagyon tetszett a regény, azért azt meg kell jegyeznem, h történelmileg nagyon is korhű képet fest és minden részlet (a műalkotások, Drezda, Amszterdam) alapos kutatómunkáról tanúskodik, ennyiben mindenképpen túlmutat egy szokványos női regényen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése