Marguerite, 78 évesen megözvegyül és hirtelen nem is tudja - több, mint 50 év házasság után - mihez kezdjen az életével. Szépen lassan kiderül, h ő is, mint kortársai közül oly sokan világszerte, életét a férje irányításának rendelte alá, minden úgy volt, ahogy ő akarta, a nőnek nem volt semmi saját akarata. Persze nem kell erőszakra gondolni, inkább a jól szituált, de kemény szívű férj csendes terrorjára az elegáns villanegyedben. Szívszorító volt olvasni a házasságukról, ahogy a férje Marguerite hajviseletétől a gyerekek számáig mindent rögtön az elején kőbe vésett, ellenmondást nem tűrően.
Az algériai Marcel 73 évesen veszíti el feleségét, élete egyetlen, nagy, gyerekkori szerelmét. Az ő kapcsolatuk a szereteten alapult, egyenrangú felek voltak a házasságukban. Különös fricska az írónőtől – de abszolút hihető – hogy ezt az egyenrangúság dolgot felcseréli Európa és Afrika között.
Ők ketten végső kétségbeesésükben egy gyógyhotelben találkoznak, ahol rögtön történik velük valami, ami ellen eleinte különösen Marguerite próbál hadakozni. De aztán lassan annyi év Csipkerózsika álom után magára talál, nem hagyja, h a fia uralja az életét, ugyanúgy, ahogy azt a férje tette, hanem végre, életében először döntést hoz, saját maga, a boldogsága érdekében.
Jellemző, h a külvilág, szomszédok, ismerősök, sajnos pont úgy reagálnak, ahogy itthon is sokan és ahogy én is tenném sok esetben, de Marguerite és Marcel életét megismerve, jár nekik ez a boldogság. Újabb figyelmeztetés, h hogy jövök én, vagy bárki más ahhoz, h meg- és elítéljen másokat, anélkül, h ismerné a történetüket?
Egy szép időskori szerelem leírása ez, sok értékes gondolattal házasságról, boldogságról, kötelességről, gyerekekről, unokákról, szórakoztató, de ugyanakkor elgondolkodtató is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése