A regényben a főszereplő, a 45 éves George Bowling meséli el életét. Biztosítási ügynökként dolgozik, feleségével állandó harcban áll, gyerekei se érdeklik túlzottan, sokkal inkább az ital és egy-egy mindenre kapható nő. A második világháború a küszöbön áll és Georgot hirtelen eltölti a nosztalgia, visszaemlékezik gyerekkorára, az első nőjére, a háborúra és úgy dönt titokban visszamegy boldog gyerek- és ifjúkora színhelyére, AlsóBinfieldbe. Ott viszont már senki és semmi nem az, mint egykor és be kell látnia, az elmúlt több, mint 20 évben minden megváltozott, ő is. Orwell remekül érzékelteti a társadalmi és szociális változásokat és egyben főszereplője „kapuzárási pánikját”. Elgondolkodtató, ahogy George szembesül vele, mi lett belőle és az álmaiból, vágyaiból, amik szertefoszlottak a „felnőtt életben”, a munka, a család és a mindennapok realitásában.
Már a gondolata jót tett, hogy visszamegyek AlsóBinfieldbe. Ismerik az érzést. Légszomj! Mint az óriásteknősök, amikor feltempóznak a felszínre, kidugják az orrukat, nagyot nyelve megtöltik tüdejüket, és csak aztán merülnek vissza a hínárok és polipok közé. Mind egy szemetesvödör alján fuldoklunk, de én megtaláltam a felfelé vezető utat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése