Ha nem tudom, biztos nem tűnt volna fel, h van egy köztes rész is, nem igazán éreztem, h lemaradtam volna bármiről is.
Huckle és Polly immáron jegyesek és a világítótoronyban élnek Nele-lel, az északi lundájukkal (madár), továbbra is mindenki odáig van a nő pékségéért, ami viszont neki rengeteg enerigájába kerül, de az eredmény – pénzügyileg – mégsem látszik nagyon. A regény szerintem nem igazán a karácsonyról szól, nem is nagyon van karácsonyi hangulata, inkább sorsfordító kérdéseket boncolgat mint pl. a házasság, gyerekvállalás, szülőkhöz való viszony, gyerekkor – persze inkább csak felszínes módon. A szereplők aranyosak, őrültek, lököttek időnként, szóval szerethetőek és ez sokszor „mentette meg” az egyébként nem túl parádés könyvet. A végén persze tobzódhatunk minden szinten a happy endben és ezek közül az egyik nem csak a főszereplőknek, hanem nekem is meglepetés volt, ez mindenképpen pozitívum. Az már kevésbé, h bár karácsonyi hangulatba hozós olvasmányként kerítettem rá sort, de ahogy már említettem, bár akkor játszódik, szerintem mégsem olyan igazi karácsonyi könyv. Számomra egy másik kis negatívum volt, h ezúttal nem írt annyit a kenyerekről, sütikről, nem bukkantam újabb kipróbálatlan receptre sem, de az első részben olvasott focacciát azóta is nagy sikerrel készítem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése