Allegrának és Isobelnek, a két nővérnek teljesen különböző élete van: Allegra csak a munkájának él, céltudatos, karrierista, elegáns és eszes, míg Isobel érzelmes, házas és van egy kisfia.
Allegra szakmai és magánélete december elején a feje tetejére áll, amikor felbukkan Sam Kemp a cége new yorki irodájából. A nőnek sikerei és elkötelezettsége ellenére szorul a hurok a nyaka körül a munkahelyén és egy idő után nem is bírja a nyomást, rájön, h mindaz amiben és akiben hitt, nem igaz, csak áltatta magát, nem engedi tovább megalázni magát, inkább felmond.
Pár nap múlva a húgával a svájci luxus síparadicsomba, Zermattba utazik, h utána járjon egy családi rejtélynek. Kieresztik a fáradt gőzt, Allegra próbál felejteni, de ez elég nehezen megy, amikor Sam Kemp és a szakmai múltja hirtelen mindenütt felbukkan. Ezúttal is több fordulatot és meglepetést tartogat Swan cselekményszövése, de a végére már kicsit besokalltam, túl volt spilázva minden, alig-alig tudtam követni, ki kit vert át és kit vezetett az orránál fogva.
Szerintem a történetben két éles ellentétpár is van, egyrészről a két nővér életében, az egyik a hideg luxus, a másik a szeretetteljes normalitást képviseli, míg a másik ellentétpár maga Zermatt, ma egyrészről az extravagáns szupergazdagok gyülekezőhelye, de a múltban egyszerű alpesi kis falu volt, aminek, ha jobban megnézi az ember, még ma is megtalálja a nyomait. Ezekkel az ellentétekkel ügyesen játszik a regényben a szerző. Felfedeztem ebben a művében is azokat a jellemzőket, amik minden könyvét végig kísérik: a luxus, amit itt Allegra és a munkája képvisel, az édes-bús hangulat, van happy end, de rendesen meg kell harcolnia ezért a szereplőknek, mindig van valami mélyen lappangó titok, ami által mélyebb problémákat is boncolgat, valamint, h nála sosem lehet egyértelműen tudni, kivel is talál rá a boldogság a főhősnőre, ez azért felüdülés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése