Tyler nem akarja tönkre tenni ezt a barátságot azzal, h bevallja a lányak és magának, h többet akar és esetleg elszúrja a dolgot. Brenna pedig nagyon régóta biztos benne, h a pasi nem viszonozza az érzéseit, ezért titkolja a sajátjait. De körülöttük egyre többeket kezdi zavarni, h ezek ketten -bár nyilvánvalóan odáig vannak egymásért – nem bírnak összejönni és kicsit rásegítenek, nem is eredménytelenül.
Bár a séma a trilógia mindhárom részében nagyon hasonló - két ember, akik nagyon vonzódnak egymáshoz, de leginkább magukkal harcolnak, a nőnek van valami a múltjában, ami miatt tart egy kapcsolattól, aztán persze happy end – ennek ellenére ez a rész is tetszett, pedig az első után arra számítottam, h a többi nem nagyon fog már tetszeni, az "új" szereplők nem fognak érdekelni, a szívemhez nőni, de végül egyáltalán nem így lett. Sőt még egy picit meg is tudott a végére lepni, ahogy Tyler is Brennát;). Bár ebben a részben talán a család többi tagja kevesebb szerepet kapott, mint az előzőekben, mégis jó volt, h az előző könyvek szereplői - Jackson és Kayla, valamint Sean és Elise - is fel-felbukkannak a könyvben. A végére az egész O’Neil család és Snowcrystal a szívemhez nőtt, hiányozni fog ez a könnyed, időnként humoros történetfolyam.
Megvan még egy 3 részes sorozatom az írónőtől, kíváncsi leszek arra is, remélem, h azért nem minden könyvében használja a – fent említett – sémát, mert az talán már unalmasabb lenne.
A trilógia valamennyi része megjelent magyarul is, ez Talán majd karácsonykor címmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése