Katja Maybach: Irgendwann in Marrakesch

Az idős német diplomata, Jürgen Bachmann hadoklik Marrákesben és magához hívatja két lányát, a Londonban élő idősebbiket, Laurent, akivel, ha nem is szoros, de legalábbis kapcsolatban volt. A még jóval negyvenen túl is gyönyörű nő, egykor énekesnő akart lenni, de apja lebeszélte erről, férjhez ment, született egy lánya, akivel nincs megelégedve, mert nem olyan tökéletes szépség, mint ő. A kisebbik lány, Katja, a család fekete báránya, miután jó 10 éve megírt egy könyvet, öngyilkos anyja naplói alapján, azóta sem az apja – akinek a karrierjét tönkre tette a könyv – sem a nővére nem állt szóba vele. Utána bár több könyve is megjelent, a sikert nem tudta megismételni, a pénz fogyóban, a férjével már évek óta csak egymás mellett élnek, nem egymással.

A család múltja, valamint a nővérek egymáshoz és apjukhoz való viszonya tele van sötét titkokkal, szőnyeg alá söpört, elhallgatott problémákkal, de eljött az igazság órája, Bachmann úgy akar meghalni, h a lányai megtudják az igazságot. A regény – különösen az elején – rendívül turbulens, az addig csendesen csordogáló életek hirtelen minden fronton nagy változásokon mennek át. Nem nagyon szeretem az ilyesmit, ahol minden egyszerre történik. Sajnos a városról, Marrákesről aránylag kevés derül ki, pedig engem pont leginkább ez vonzott, de tény, hogy ahogy Marokkó a nővérek gyerekkorában fontos szerepet játszott úgy a jelenüket is megváltoztatja. Szembesülniük kell a múltban itt történtekkel ahhoz, h élhessék az életüket. Érdekesnek találtam, ahogy a szerző a két szerelmi szállal bánt, ezek meglehetősen hirtelen bukkannak fel, nem viszi el őket a lehetős legegyszerűbb megoldás happy endig, ami az egyik esetében irreális is lett volna, ezen meglepődtem, pozitívan. A regény összességében érdekes, de nem felejthetetlen olvasmány volt.