A könyv címe arra utal, amiről az egész szól: Mirjam Fulbright ösztöndíjjal kerül New Yorkba a Columbia egyetem újságíró mesterkurzusára, ezután jön a New York University mesterkurzusa, amihez szintén ösztöndíjat nyer el, majd a Reuters hírügynökségnél kap lehetőséget.
Persze a New Yorkban töltött 7 éve ennek ellenére sem fáklyásmenet, tele van csalódásokkal, nehézségekkel, buktatókkal. Mégis marad, sikeres, jó munkája van, megvalósítja önmagát, de közben végig érzi, tudja, h nincs a helyén, hiába éli „mások álmát” New Yorkban. Meg kell mondjam, ez alapján a könyv alapján kicsit elment a kedvem New Yorktól, ill. kijózanodtam (na nem mintha ott képzeltem volna el az életemet). Úgy tűnik, ez – is – az a város, ami jól mutat filmekben és könyvekben ill. ahol a sikeresek és szépek lubickolnak, de mindenki más, vagyis az emberek java kínlódik, szenved, nélkülöz.
New York volt az álma Mirjamnak, ahogy sok mindenkinek, küzdött érte, vele, sokszor sikerrel, de közben végig ott motoszkált benn az az érzés, h talán ez az álma, de nem ez a sorsa.
Sok hosszabb-rövidebb ideig külföldön élő embertől hallottam már, h az otthontól távol olyan dolgokat kezd el hiányolni és értékelni az ember, amik otthon fel sem tűntek. Ezt éreztem sokszor itt is, keresi a magyarok társaságát és sokszor számíthat is rájuk, hiányolja az otthon ízeit és még az is előfordult, h az egészségügyi ellátást sírta vissza.
Kellemes csalódás volt a könyv, tele sok-sok érdekességgel, tanulságos történettel, édes-bús hangulattal. Bár eleinte nehéz volt összemelegednem a stílusával, de a végére megszerettem, igényesen, nem teljesen a szokásos módon megírt olvasmány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése