2019. szeptember 2., hétfő

Lena Dunham: Not that kind of girl – Was ich im Leben so gelernt habe

Bár tavaly év végén még azt hittem, sokáig fent marad a tavalyi rekord, ami a hangoskönyveket illeti, de valószínűleg tévedtem. Véletlenül figyeltem fel rá, h a spotify-n teljesen ingyenesen is lehet hangoskönyveket hallgatni, több kedvencem könyveire már rábukkantam, sajnos csak németül, magyarul még sosem hallgattam hangoskönyvet és úgy tűnik egyelőre ott sem fogok. Ez a könyv már pár éve magyarul is megjelent Nem olyan csaj címen, különösebben nem érdekelt, most is inkább első felindulásomból hallgattam meg.


Elég hosszú ideig hallgattam, ami itt nem volt baj, mert ez nem egy igazán összefüggő valami. Nora Tschirner olvassa, egy ismert német színésznő, aki eszméletlen jól hozza a szeleburdi, kissé fura Lena figuráját, sokat dob a könyvön. Európában, pláne nálunk ő nem annyira ismert figura szerintem, legalábbis nekem utána kellett olvasnom. Színésznő, producer, rendező, író, forgatókönyvíró. A Girls c. tv sorozat alkotója, egyik szereplője és producere is volt, ami két Golden Globe-ot is kapott. 2013-ban a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta. Ez az autobiográfia 2014-ben jelent meg, amiben sok mindenről szó esik, a családjáról, tini koráról, a pasikról, barátokról, a pszichoterápiájáról, megkérdőjelezhető döntéseiről, beteges kapcsolatairól. Mindenről meglehetősen nyíltan beszél és pont ezzel lett híres, h felvállalta a saját gyengeségeit, azt, h a teste nem tökéletes, h frusztrált, szorong és még számos más kínos dolgot az életéből. Érdekes, h azóta a megítélése sokat változott, elvégre fehér, sikeres, egészséges nagyvárosi nő, akinek mindezt felvállalni jóval könnyebb, mint más, nála hátrányosabb helyzetű társadalmi csoportoknak. Ráadásul néhány faji kérdésbe is belefutott és a #metoo-ból sem jött ki jól, már a fehér feminizmus szinonimájává vált, a lehető legnegatívabb értelemben.
Maga a könyv nem lineáris, kicsit úgy tűnik, h mesélget mindenféléről, ami éppen eszébe jut és néha az volt az érzésem, h megbotránkoztatni akar. Általában szórakoztató, néha elgondolkodtató, de alapvetően gyorsan felejthető.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése