Mindegyik történet az emberek és a robotok egymáshoz való viszonyával, egymásra gyakorolt hatásával foglalkozik, általában a robotika három törvényével vagy azok miatt kerülnek önmagukkal, egymással vagy az emberekkel összeütközésbe. Ez a három asimovi törvény a következőket mondja ki:
A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.
Ezek a törvények viszont a valóságban nem léteznek, modern robotszakértők egyetértenek abban, h míg ezek tökéletesek a sc-fi történetekben, használhatatlanok a valóságban, pl. azért, mert a kutatások fő finanszírozója a hadsereg…
A novellákat Dr. Susan Calvin személye köti össze, aki a robotokat gyártó cég, az Amerikai Robot robotpszichológusa és hosszú élete végén egy interjúban elevenít fel számára tanulságos, kedves vagy meglepő történeteket a robotokkal kapcsolatban. Így olvashatunk egy gondolatolvasó robotról, ami nem akarja megbántani az embert; egy dada robotról, ami igazi barátságot köt a felügyeletére bízott kislánnyal vagy éppen egy emberszabású robotról, ami megtévesztésig hasonlít az emberre, sikerül is megtévesztenie majdnem mindenkit.
Tetszett ez a számomra témáját tekintve inkább szokatlan olvasmány és manapság talán még aktuálisabb, mint amikor íródott.
Nem lebecsülésként mondom, de nézzenek csak végig magukon! Az anyag, amelyből készültek, puha és petyhüdt, nem tartós és nincs benne erő. …Amellett maguk időnként kábulatba esnek, s a hőmérsékletben, légnyomásban, nedvességben vagy sugárzásban bekövetkezett legkisebb változás is károsan befolyásolja képességeiket. Egyszóval maguk silány készítmények.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése