A 20-as évek végén a jóképű Max un. előtáncosként dolgozik, aki megtáncoltatja az egyedülálló hölgyeket, lányokat, vagy azokat az asszonyokat, akiknek a férje nem táncol, elegáns hotelekben, éttermekben vagy éppen egy előkelő óceánjáró hajón. Itt ismeri meg Mercedest, Mechát, aki egy híres spanyol karmester felesége és aki lenyűgöző eleganciájával és szépségével elbűvöli a férfit, aki előszeretettel használja ki így-úgy a vele táncoló és belehabarodó nőket. Buenos Airesbe érve szenvedélyes kapcsolat alakul ki a táncos és a feleség között, ami úgy tűnik nem igazán érdekli a szintén az élvezeteket hajszoló művész férjet. Bár Mecha megérint valamit Maxban, azért nem teszi szentimentálissá, amint lehetősége nyílik rá, úgy lép ki ebből a szerelmi háromszögből, h ő profitáljon belőle.
A sors 9 évvel később újra egymás karjaiba sodorja őket és a múltban történek ellenére egy pillanat alatt véd- és dacszövetség alakul ki köztük, sőt még annál is több. Ez a találkozás – ahogy később kiderül – örökre, elválaszthatatlanul összeköti majd őket.
30 évvel később a 60-as Max az olasz tengerparton dolgozik, egy svájci orvos sofőrjeként és mindeneseként amikor felfigyel egy ősz hajú hölgyre. Kiderül, h Mercedes a fiával, a chilei sakkzsenivel van ott, aki egy fontos összecsapásra készül. Párhuzamosan a jelennel ismerjük meg apránként a múlt történéseit és jövünk rá lassan, miben is mesterkedik a Don Juan szerepkörből már kissé kiöregedett, de még mindig elbűvölő Max. Mindent felülír azonban Mecha vallomása és kérése.
Teljesen random kezdtem olvasni ezt a regényt, de nagyon megfogott és megtetszett. Két különleges ember és egy különleges szerelem, aminek semmi köze a rózsaszín lányregényekhez, elég ritkán találkozom ilyesmivel. Bár az író több regénye is megjelent magyarul, ez sajnos nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése