A törzsi közösségben származása előkelő, apjához hasonlóan őt is tanácsadónak nevelik, h a törzs fejét szolgálja. Később egyetemre jár, képzi magát, ügyvéd lesz, egy barátjával ők nyitják az első fekete ügyvédi irodát, amit meg is rohamoznak a feketék ügyes-bajos ügyeikkel. Aztán egyre inkább elkezdik zavarni a hazájában teret nyerő apartheid igazságtalanságai és eleinte csendben, megfigyelőként tagja csak az ANC (African National Cogress) mozgalomnak, amiben aztán egyre fontosabb szerepet tölt be. Innentől kezdve az élete erről szól, letartóztatások, rendőri megfigyelés, gyűlések, harc az alapvető emberi jogokért. Első házassága tönkre is megy ebben, talán azért is, mert az évek során sokat változtak a feleségével mindketten, de nem egy irányba. Második feleségének és gyorsan egymásutánban született két kislányuknak sem könnyű, hazaárulási per, állandó megfigyelés, börtön vár a családfőre, aki aztán sofőrnek, kertésznek kiadva magát bujkál, majd külföldön, más afrikai országokban tanulmányozza a közös afrikai történelmet, az ottani állapotokat, politikai helyzetet. 1962-ben letartóztatják és 1964-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik, amiből 27 évet tölt le. Ennek jelentős részét embertelen körülmények között Robben Islanden, együtt más politikai elítéltekkel, rendületlenül tovább harcolva a közös ügyükért, a faji elkülönítés politikája, az apartheid ellen. A változás, az enyhülés lassan jön, de utolsó börtön éveit már-már luxus házi őrizetben tölti az időközben a világban legendává váló Mandela és 1990-ben némileg váratlanul ki is szabadul. Gyermekei ekkor azt remélik, végre megkapják a szinte nem is ismert apát, de ő addigra már az egész nemzet atyja. 1991-ben átveszi az ANC vezetését, 1993-ban Nobel-békedíjat kap és 1994-től Dél-Afrika első fekete elnöke lett, az önéletrajz eddig követi a történéseket.
Amivel nekem problémám volt, amiért időnként nehezebben tudtam követni: nyilván nem igazán látom át a Dél-afrikai történelmi, politikai viszonyokat, ezeket viszont az volt az érzésem, sokszor tudottnak tekinti, minimális magyarázattal. Plusz – főleg az elején – kihívást jelentette a rengeteg név és helyszín, amiket nem igazán tudtam megjegyezni, a számomra idegen, furcsa hangzásuk miatt.
Szóval engem inkább az emberi része fogott meg, a régi afrikai törzsi hagyományok, amiből egy egészen másfajta mentalitás, életfelfogás fakad; az a folyamat, ahogy a visszahúzódó fekete fiatalemberből szabadságharcos lesz; az apró anekdoták, amik mögött felsejlik az ember is, nem csak a politikus. Egy hosszú, küzdelmes élet bemutatása ez, találó címmel, hisz Nelson Mandela útja valóban hosszú volt a szabadságig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése