A 17 éves Hadley New Yorkból repül Londonba, h részt vegyen apja esküvőjén. Mióta az Oxfordban tanító professzor elhagyta a családját, alig találkoztak és a lány még nem is ismeri személyesen jövőbeni mostoháját, így nem túl lelkes, ami az esküvőt illeti, ehhez jön még, h 4 perccel lekési a gépét és kénytelen órákat várni a következőre. Ez alatt az idő alatt ismerkedik meg az USÁ-ban tanuló angol sráccal, Oliverrel, aki szintén Londonba igyekszik. A szerencsének köszönhetően a gépen is egymás mellett ülnek és óráról órára egyre közelebb kerülnek egymáshoz: bohóckodnak, ugratják egymást, apró csínyeket követnek el. Hadley elmeséli a történetét, h miért és hova repül, de a fiú családjáról és úticéljáról keveset tud meg. Elterelik egymás figyelmét az őket nyomasztó dolgokról, új reményt adnak egymásnak és mindketten érzik, valami nagy dolog kezdődhet el kettőjük között. Ám mindettől búcsút kell venniük a londoni reptéren, a lány robog az esküvőre, ami minden várakozása ellenére egész jól sül el.
A sors úgy irányítja őket, h a több, mint 8 milliós metropoliszban még délután és este is találkozzanak, nem kerülhetik el egymást és a végzetüket. 24 óra alatt sok mindent megértenek önmagukkal és a szüleikkel kapcsolatban és ez az idő arra is elég, h bimbózni kezdjen az első szerelem. Bár az ő esetükben nem túl nagy a statisztikai valószínűsége a szerelemnek, olyan sokszor meghiúsulhatott volna, a végzet fordulatai mégis egymás karjaiba terelik egymást.
Annak ellenére, h tizenévesek első szerelméről – is – szól a regény, kimondottan tetszett, mert ennél sokkal több és úgy igazán talán nem is erről szól, sokkal inkább a szülőkkel való kapcsolatról és a második esélyekről. Jó stílusban megírt, időnként poénos, máskor elgondolkodtató, kellemes kis olvasmány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése