2020. július 8., szerda

Eithne Shortall: Szerelem a huszonhetedik sorban

Nagyon cuki könyvnek tűnt az elején, lelkes is voltam, aztán kicsit megszenvedtem vele.


Cora a Heathrow repülőtéren dolgozik, ahol meghibásodik az online utasfelvevő rendszer, ezért mindenkinek Coránál, a pultnál kell elvégezni a check-in-t, mint a régi szép időkben. Egy idő után a lány rászokik arra, h az utasokból párokat verbuvál, megnézi, viselnek-e gyűrűt, csekkolja őket gyorsan a facebookon és ha akad egy másik egyedülálló utas, akiről úgy gondolja pont passzolna, a huszonhetedik sorba, egymás mellé ülteti őket. A fedélzeten pedig ott van Nancy, aki besegít a Cupidot játszó lánynak és kicsit rásegít, ha a két kiválasztott nem veszi észre, h összeillenének…
Az alapötlet tetszett is, de aztán igazából ennyi…sorra jönnek a párok, Cora összepasszítja őket, Nancy körülöttük serte-pertél, de aztán általában semmi nem sül ki a dologból, legalábbis nem nagyon derül ki számunkra. Imitt-amott megtudunk néhány részletet Cora múltjából, az édesanyja betegségéről és a lány ezzel kapcsolatos érzéseiről, de úgy láttam, egy aranyos alapötlet után kifogyott a szufla gyorsan a történetből. Némileg váratlanul azért Cupidora is rátalál a végére a szerelem és a boldogság, de nekem ez kicsit váratlan/nehezen hihető volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése