Hans J. Massaquoi: „Neger, Neger, Schornsteinfeger!” – Meine Kindheit in Deutschland

Ez a német anyától és libériai apától Hambrugban született szerző önéletrajza. Nagyon régen megvan ez a könyv, de a BLM kapcsán jutott most eszembe és kezdtem olvasni. Valamiért azt hittem, a 60-as, 70-es évek Németországában játszódik, de nem, a kis Hans-Jürgennek a hitleri Németországban kell megküzdenie afrikai gyökereivel és kinézetével. Elképesztő, h a náci korszaknak mennyi aspektusa van, nagyon sok könyvet olvastam már a témáról, de egy német fekete szemszöge merőben új volt.

A szerző nagyapja a libériai konzul Hamburgban, így – annak ellenére, h a szülei nem házasodtak össze – a kisfiú első évei jómódban telnek és mivel családjának fehér szolgálói vannak, bőrének színét kiváltságnak éli meg. Ehhez képest elég nagy sokkot jelent, amikor magára marad német édesanyjával a formálódó hitleri Németországban. Itt meg kell jegyeznem, h talán karakán édesanyjának hála, vagy Hans-Jürgen személyes varázsának, meglepően „jól” sikerült átvészelnie azt az időszakot, szembetűnően nem árja kinézete ellenére sikerül különösebben nagy tragédiák nélkül túlélnie a náci Hamburgban. Ahhoz képest, amit a zsidók és pl. a fogyatékkal élők sorsáról tud az ember ebben az időszakban, tényleg meglepett, h a színes bőrű fiúnak nem voltak nagyobb atrocitásai. Persze viszontagságosak voltak a gyerek- és kamaszévei, megpróbáltatásokat és megaláztatásokat mért rá a sors, de ezek egy része inkább a világháborúból fakadt, nem a bőrszínéből és persze mindezek ellenére tisztában vagyok vele, milyen nehéz és hányadtatot sorsa volt feketeként a II. világháború Németországában.
A háború után apjához megy Libériába, ahol gyorsan megtapasztalja a jólét hátulütőit is és inkább két kezi munkájával boldogul. 3 év múlva teljesül a nagy álma és az Egyesült Államokba megy, ahol anyja testvérei istápolják, mígnem – nem amerikai állampolgárként – tulajdonképpen egy félreértés miatt, az amerikai hadseregnél köt ki és hirtelen GI lesz, amiről mindig ábrándozott a háború utáni Hamburgban. Mind az afrikai kontinensen töltött évei alatt, mind az USÁ-ban megtapasztalja a rasszizmust, majd talán éppen ennek – meg persze gyerekkori „élményeinek” - hatására is lesz a fekete amerikaiak magazinjának, az Ebonynak a munkatársa majd főszerkesztője. Mindezt azonban már csak a legvégén tudjuk meg, pár mondatban. A könyvben található képekből és a fülszövegből az derült ki, h további élete legalább annyira izgalmasan alakult, hisz találkozott pl. Martin Luther Kinggel és hasonló legendákkal, ez is érdekelt volna, viszont bár a németországi éveit elég részletesen írja le – időnként cél nélkül – utána eléggé elnagyoltá vált a történet mesélés, majd „félbe is szakadt”. Meglepő volt például, h az addig főként lakatosként dolgozó Hans hirtelen elvégzi az újságíró szakot és karriert fut be, érdekeltek volna ennek a részletei is és ha már ennyit megtudtunk róla, akkor az életének a további részletesebb alakulása is.
Elég nehezen értem végére a könyvnek, amire igazán reális magyarázatot nem találok, hisz alapvetően érdekes volt, jó stílusban, olvasmányosan íródott és még a szerző/főszereplő is szimpatikus volt, amit szerintem nem könnyű elérni, ha önmagáról ír az ember, de valami mégis hiányzott nekem belőle, ahhoz, h igazán tetsszen.