Guillaume Musso: Das Mädchen aus Brooklyn

Olvastam már néhány könyvet a szerzőtől, de mindig felemás érzéseim voltak a regényei kapcsán. Azt kell mondjam, h most utána olvastam, mit írtam anno az általam olvasott két könyvéről és ma sem írhatnám le mindazt, amit gondolok az egészről jobban, mint akkor, erre is jól illik.

Egyrészről briliáns, másrészről borzasztóan túl konspirált, egyszerűen túl sok, minden értelemben és ezáltal részben elveszti – legalábbis az én szememben – a hitelességét. Az ötletei, a történetei eleinte teljesen beszippantottak, élvezettel olvastam őket, most is hasonlóan alakult, az elején azon kaptam magam, h csak falom az oldalakat és kombinálok, h miiii vaaaan? A krimiíró Raphael nem is sejti, milyen lavinát indít el, amikor csendes, visszahúzódó mennyasszonyát, Annát a titkairól faggtja nem sokkal az esküvőjük előtt. Amint a nő mutat neki egy képet, minden megváltozik – mondjuk nem csoda, mert a képen 3 szénné égett holttest van - Raphael elviharzik és mire visszamegy, Anna már nincs ott. Egyik pillanatról a másikra átvált a történet egy hajmeresztő krimibe, sorra bukkannak fel a nevek, amiket Anna használt, valamint több százezer euro, régi és új halálesetek, egy new yorkban élő család és a szálak az amerikai elnök jelöltig érnek. Nagyon szövevényes, nagyon túl van tolva, de ezt legalább lehetett követni és olvsás közben kombinálni. Tetszett, h miután alapvetően sikerül a végére járni a dolgoknak és kiszabadítani Annát, amikor az ember már azt gondolná, h most jön a „boldogan éltek, míg meg nem haltak”, tesz még bele Musso egy nem várt csavart, ha nem is kicsit erőltetettet. Szóval egyrészről olyan volt, mint az eddigi általam olvasott könyvei, másrészről ez összességében tényleg tetszett minden „hibája” ellenére is.