David Safier: Miss Merkel - Mord in der Uckermark

Nem voltam biztos benne, h ez sorra fog kerülni, amikor megláttam Spotify-n, de most, h Angela Merkel 16 évének vége Németország – és a világ – élén, gondoltam aktuális. Hosszú idő után Safier egy kicsit más regénnyel jelentkezett és szerintem ez jó ötlet volt. Ez is helyenként infantilis, meg bugyuta, de még az abszolút elviselhető és szórakoztató módon, nem megy el a teljes sületlenségek irányába, mint általában.

A sztori – a szerzőtől szokatlan módon - nagyon is valódi, hivatali idejének lejárta után a volt kancellár, Angela Merkel férjével és egy mellé kirendelt testőrrel, na meg Putinnal, a kutyájukkal (LOL) Uckermarkbe költözik, Kleinfreudenstadtba, h ott töltse jól megérdemelt nyugdíjas éveit. Ezek még csak 6 hete tartanak, ezért aztán Angela még nem is igazán tudja, mit kezdjen a helyzettel és az idejével. Minden nap sütit süt, aminek leginkább a helyi szegények örülnek, szokásos szerkójában – fekete szövetnadrág, színes blézer – jár túrázni, de tagadhatatlanul hiányzik neki a berlini pörgés. Pont kezdené megismerni a kisváros lakóit, amikor egy haláleset borzolja az idegeket: Baugenwitz bárót holtan találják kastélya tömlöcében, miközben épp parti van nála, amin Merkelék is részt vesznek. Bár az eset eleinte öngyilkosságnak tűnik, de Angelának, már első blikkre is túl sok a furcsaság, így jobb elfoglaltság híján, a nyomozásba veti bele magát. Gyorsan rájön, h kb. a kisváros minden női lakosa gyanús és még oka is lett volna megmérgezni a nőcsábász bárót. Safier jól keveri a kártyákat, szerintem tényleg nem nagyon lehet rájönni, ki volt a gyilkos, de végül Miss Merkel (Miss Marple után szabadon) megoldja az esetet. Bár ezt a nyomozósdit kicsit hosszadalmasnak találtam, de ennek ellenére is szórakoztatónak, méghozzá leginkább azért, mert a hangoskönyv olvasója szerintem remekül utánozza Merkelt és hozza a figuráját. Persze kellenek ehhez Safier zseniálisan megírt poénjai is, ezek és Merkel figurája viszik a hátukon a regényt, az, h a nyomozás is elég izgalmas inkább csak bónusz. Szóval ez esetben az, h hangoskönyvként hallgattam szerintem egyértelműen hozzátett a történethez. Most néztem utána, h miután az első néhány könyve magyarul is megjelent az írónak, a többi már nem, amit meg is tudok érteni, mert valahogy nekem is az volt az érzésem, h bár az ötletek jók (bár időnként már azok is túl egyediek voltak), de alapvetően általában nagyon blőd irányba ment el és ami egyszer kétszer még vicces és eredeti, az hatodik alkalommal már nem feltétlenül.