Carsten Henn: Der Buchspazierer

Ennél a könyvnél a cím (Könyvsétáló) fogott meg és keltette fel az érdeklődésemet, na meg a sok és nagyon jó amazonos értékelés. Az idős Carl Kollhoff egész életében könyvesbolti eladó volt, nemzedékekkel szeretette meg az olvasást egy-egy jó könyv ajánlással. Bár barátja könyvesboltjában, ahol dolgozik, immáron más szelek fújnak, amióta annak lánya vette át a vezetést, Carl továbbra is minden este, zárás után elsétál néhány könyvmoly törzsvásárlóhoz, h „kiszállítsa” nekik rendelésüket.

Nem nagyon tudja megjegyezni az igazi nevüket, így náluk is jól bevált módszerét használja és regény karakterek nevét ragasztja rájuk, így visz könyvet pl. Mr. Darcynak, Effi Briestnek, Harisnyás Pippinek, Herkulesnek és a Felolvasónak. A meglehetősen egyhangú napoknak egy 9 éves kislány, Schascha felbukkanása vet véget, aki ellenállhatatlan gyermeki bájával és őszinteségével nem csak az eleinte kézzel-lábbal ellene tiltakozó Carl, hanem a könyvmolyok figyelmét és szeretetét is elnyeri. Ám a kislány változást akar, segíteni ezeknek a segítségre szoruló embereknek, nem olyan könyveket vinni nekik, amiknek segítségével tovább dagonyázhatnak jelenlegi kilátástalanságukban, hanem olyanokat, amik felnyitják a szemüket, amik előre viszik őket. Ám ez az idill nem tart sokáig, pont amikor Carl életében talán először előbbre helyezi az embereket, mint a könyveket és kész nyitni feléjük, az élete kártyavárként omlik össze. Egyedül marad, könyvek és barátok nélkül, mérhetetlen csalódottságával. A kis Schascha felbukkanása viszont ezúttal is a dolgok jobbra fordulását jelzi és a történet egy – számomra kicsit túl idealista – happy enddel zárul. Egyrészről tetszett a regény, az, h a könyvek fontos szerepet kapnak benne, a két főszereplő karaktere is a szívemhez nőtt, de sokszor azt éreztem, h a szerző azon erőlködik, h ezt a sok-sok fontos témát, mind belesuvassza a regénybe és hogy kijöjjenek a fontos gondolatok. Emiatt nekem helyenként picit „tankönyv szagú” volt.