Hyeonseo Lee: Schwarze Magnolie

Észak-Koreában, vagyis, ahogy egész gyerekkorában hallja, a világ legjobb országában született a főhősnőnk, aki beszámol itt töltött gyerek- és fiatalkoráról: 7 évesen látott először kivégzést, ami általános iskolás kortól kötelezően megnézendő volt; az ateista országban, akinél bibliát találtak halálbüntetés vagy életfogytiglani gulág várt rá; amikor Kim Ir Szen meghalt, megbüntették azokat, akik túl kevés könnyet ejtettek.

A szerző egy elképesztő világot fest elénk, még úgy is, h nálunk is történtek/történnek furcsa dolgok, ez egy más szint. Majd mintegy kamaszcsínyként szökik át Kínába a határmenti kis városkából, ahol anyjával és öccsével él és ami kalandnak indult, rémálommá válik. Nem mehet vissza, mert azzal nem csak magát, a családját is bajba keverné. Rokonoknál húzza meg magát, majdnem férjhez adják, majd végre a saját lábára áll, de végig titkolja származását, rejtőzködik, menekül és hétszer vált nevet. Végül mégis belekezd céljai/álmai megvalósításába, átküzdi magát Dél-Koreába és az állampolgárságot is megkapja, de rájön, h éveket kell tanulnia, h legyen belőle valaki itt. Végül mégsem ezt választja, hanem a családját, 14 éve nem látott anyját és öccsét, akiket egy végtelenül hosszú és fájdalmas úton, Kínán és Laoszon át sikerül végül szintén Dél-Koreába juttatnia. De vajon be tudnak illeszkedni az ősellenség országába? Elképesztő történet, nagyon kalandos a szerző élete, már-már túl kalandos, az a fajta sztori ez, amire – ha fikció – azt mondja az ember, h na neee, ez már túl sok. De mint tudjuk, az élet a legjobb (forgató)könyvíró. Magyarul is megjelent A lány hét névvel címmel, ami a könyv eredeti címe is.