Mark Haddon: Das rote Haus

Két testvér – Angela és Richard – akik sosem álltak közel egymáshoz, anyjuk halála után családjaikkal együtt mennek nyaralni. Vagyis a jól kereső orvos, Richard, meghívja a jóval szerényebb körülmények között élő nővérét a családjával egy Herefordshire-ben álló vöröstéglás kastélyba egy hétre, amit bérel.

A fejezetek egy-egy napot írnak le, de annál sokkal többet, nem csak a történéseket rögzítik – amikből egyébként eleinte nincs túl sok – hanem állandóan váltakozó perspektívából megismerjük a két családot, egymáshoz fűződő kapcsolatukat, „viselt dolgaikat”, gondolataikat. Richard második feleségével és nevelt lányával érkezik, míg Angela férjével és három gyermekükkel, vagyis egy modern és egy hagyományos család feszül egymásnak, na meg persze a különböző generációk. A néhány napos ismerkedés és „bemelegítés” után aztán felpörögnek az események, furcsa és komoly konfliktusok bontakoznak ki, miközben a múlt egy súlyos traumája felszínre tör. Eleinte nagyon zavart, h szinte még új bekezdés se kezdődött, amikor változott az elbeszélő személye, plusz időnként dőlt betűs részek jönnek, mint kiderült, ezek hivatottak a párbeszédeket jelezni, elég szokatlan módon, ehhez hozzá kellett szokni. A regény olyan, mint egy kamaradarab, egy helyszín, két család összezárva, 8 ember, a többiek, mint pl. Angela és Richard szülei csak az emlékeikben elevenednek meg, vagy mint a barátok, szeretők, csak üzenetek, telefonhívások révén tudnak rövid időre bekerülni ebbe a családi buborékba. A könyv a várólistámon volt és örülök, h elolvastam, de nem nagyon tetszett. A szerző több könyve megjelent már magyarul egyébként, ha jól láttam, ez még nem.