Ellen Sandberg: Die Schweigende

A szerző híres német bestseller író, én most olvastam először tőle, de biztosan nem utoljára.

2 síkon zajlanak az események, egyrészről 2019-ben, amikor a Remy család feje, a férj, apa és nagyapa meghal. Minden fejezetnek más-más a mesélője, az anya, Karin, illetve a 3 felnőtt lány Geli, Imke és Anne. Így ismerjük meg a családot, az egymáshoz való viszonyukat, pl. azt, h mindhárom lány őrülten szerette az apját, de soha nem jött ki, furcsa, érzelemmentes, hideg-rideg anyjával, akiről szinte semmit sem tudnak, se a múltjáról, se arról, miért olyan, amilyen. A 3 lányról szemléletes, bár talán kissé egysíkú képet fest Sandberg: a kissé hedonista Geli, az önzetlen, mindenkinek segíteni akaró Imke és a szívtelenségig karrierista Anne (elképesztően utálnivaló karakter). A regény másik síkja a múltba viszi az olvasót, 1956-ba, megismerjük a tini Karint és végigkövetjük keserves éveit a felnőttéválásig egy egyházi gyermekotthonban, ahol minden megtörtént, amit elképzelhetetlennek tartunk. Szívszorító, gyomorforgató, felháborító. A két szál végül összeér, a lányok megismerik anyjuk tragikus múltját, ez közel hozza őket egymáshoz és talán még Karin is megnyílik egy picit és közelebb engedi magához a gyereit. Nem zárul teljes happy enddel a regény, sok mindenre nem kapunk választ, nem oldódik meg minden probléma, de jó ez így, életszerű. Magával ragadott a regény, elgondolkodtató, tartalmas, időnként nehéz olvasmány, talán picit túl hosszúra is nyúlik, de összességében tetszett.