Emily Henry: Happy Place – Urlaub mit dem Ex

Hallgattam már egy könyvet Emily Henrytől, az sem tetszett nagyon, adtam neki még egy esélyt, hát ez volt az utolsó, azt hiszem. Harriet az egyik barátnője családjának maini házába érkezik, h eltöltsön ott a barátaival néhány kellemes napot. Legnagyobb meglepetésére azonban Wyn is ott van, a volt vőlegénye, akivel ugyan már hónapokkal ezelőtt szakítottak, de ezt a barátaik még mindig nem tudják (na ez volt az első fura dolog nekem). Ráadásul kiderül, Wynt is azért hívták meg, mert a barátnő szülei eladják a házat és ez egy amolyan búcsú nyaralás lesz, amikor a barátnő még gyorsan férjhez is megy itt, szűk, baráti körben.

Ebben a helyzetben az egykori jegyesek úgy érzik, nem tehetik tönkre ezt a pár napot, inkább eljátsszák, h még mindig egy pár. Hogy ebből mi sül ki, nem túl nagy meglepetés, de valahol mégis. Számomra mind a borító, mind a cím inkább könnyed szórakozást ígért, amit viszont nem kaptam meg. Félreértés ne essék: nem azzal van a bajom, h nem egy bugyuta happy endes lovestoryt kaptam, sokkal inkább azzal, h ez egy vergődés volt. Mind a szereplőknek, mind az olvasóknak, ill. esetemben a hallgatóknak, hisz ezt is hangoskönyvként hallgattam. Nagy nehezen ismerjük meg Harriet és Wyn kapcsolatának és szakításának részleteit, de az egész nagyon szenvedős. Ráadásul a szereplőkkel sem tudtam azonosulni és bár a szerző erőlködött, nagyon sótlanok is maradtak nekem. Mindehhez még hozzájött a nagyon terjedőben lévő trend, h eléggé „semmilyen” könyveket azzal igyekeznek feldobni, h átvariálják a sorrendet, itt is ugrálunk állandóan az időben. Ebben az esetben sem látom ennek semmi értelmét és hát, kevés könyvnek tesz ez szerintem olvasói szemszögből jót, ennek sem.

Juli Zeh: Corpus Delicti

A szerzőtől olvastam már, tetszett is és mivel megvan még néhány könyve, azokból csemegéztem. Igazából nem voltam erre felkészülve, kicsit nehezen is állt össze a kép és valószínűleg nem is minden aspektusát értettem meg a történetnek.

Egy olyan jövőbeli Németországban vagyunk, ahol az egészség (és főleg annak megőrzése) a legfontosabb polgári kötelesség, hisz egészség diktatúra uralkodik. A polgárok egészségi mutatóit, sport teljesítményüket monitorozzák a mulasztásokat megtorolják. Ezért kell a főhősnőnek, a 30 éves biológusnak, Mia Hollnak megjelennie a bíróság előtt, mert a testéről való gondoskodást elhanyagolta. Legalábbis így kezdődik a per, ami egyre váratlanabb fordulatokat vesz és kirakat perré válik, mikor egyértelművé válik, h Miában túl sok a szeretet (a rendszer által tönkretett bátyja iránt), az értelem (hisz biológusként tudományosan gondolkodik) és független. Hamarosan már veszélyes egyénként sorolják be és a bíróság egyre vadabb és nevetségesebb vádakkal áll elő. Amit én kicsit hiányoltam, h Juli Zeh szerintem egy kicsit elnagyolta ezt az új világot, itt-ott csepegetet némi infót, de túlzásba nem viszi, h igazán megértsük, miről is van szó. Ezáltal sokszor úgy éreztem, h nem tudom a történéseket sem jól megítélni, mert hiányoznak az infóim hozzá, kár ezért, mert ez szerintem lehetett volna érdekesebb is.