Michelle van Hoop: Namibische Nächte

Ez a könyv Namíbia miatt keltett fel az érdeklődésemet. Ez az afrikai ország számomra azért is különösen érdekes, mert egykor német gyarmat volt, ami valahogy mindig fura és sokszor hallottam már, h ott a mai napig sokan beszélnek németül, ill. sok német is él ott.

A német Vanessa nagyon sokat dolgozott az utóbbi években, h önállósítsa magát grafikusként, erre a magánélete is ráment. 7 éve már, h szakított élete nagy szerelmével a namíbiai német Kiannal. A történet elején épp Namíbiába készül 2 hétre, ahol még sosem járt, az egész szabadságát egy farmon akarja tölteni, csak pihenni akar. Az első meglepetés akkor éri, amikor kiderül, ez pont Kian farmja, a második pedig akkor, amikor a helyzetet úgy értelmezi, a férfi házas és gyerekei vannak. Ezután Vanessa elég sokat elmélkedik egykori kapcsolatuk problémáin, amik főleg abból adódtak, h teljesen mások voltak, más értékeket vallottak, másként nőttek fel. Látva Kian és az itt élők életét, bármennyire is szép Namíbia, Vanessának be kell látnia, nem tudná elképzelni itt az életét és tapasztalatból tudja, h a férfi sem maradna meg hosszabb ideig Németországban. Innen voltam igazán kíváncsi, h akkor mégis mi fog kisülni ebből? A német nő 2 hetes nyaralása leginkább egy akció filmre kezdett egy idő után hasonlítani, sok-sok drámával, szívfájdalommal, Vanessa felbukkanó legutóbbi barátjával, félreértésekkel és főleg a nő és Kian között még mindig lángoló érzelmekkel. Ritkán olvasok ennyire kétarcú könyvet, egyrészről a szerelmi szál annyira banális és helyenként nevetséges volt a nagyon mondva csinált félreértésekkel, meg a hatalmas véletlen hegyekkel. Másrészről viszont nagyon tetszettek és abszolút olvastatták magukat azok a részek, ahol Namíbiáról, az itt élő különböző törzsekről, szokásokról, mindennapi életről, problémákról írt és szerencsére elég sok szó esett erről is. A regénynek van egy második része is, játszottam a gondolattal, h esetleg beszerzem, de olvasva a tartalmát valószínű inákbb nem.

Michiko Aoyama: Frau Komachi empfiehlt ein Buch

Még novemberben hallgattam egy japán szerzőtől egy regényt és akkor bukkantam erre is. Bár voltak nehézségeim azzal, mégis megfogott a könyv, várakozással kezdtem bele ennek a meghallgatásába is.

A címben szereplő Komachiné/asszony könyvtáros. 5 különböző nemű, korú ember történetét ismerjük meg, mindegyik élete más szakaszában van, más problémákkal küzdenek, mások az álmaik, vágyaik, lehetőségeik is. Ami közös bennük, h előbb-utóbb mindegyikük elvetődik abba a könyvtárba, ahol Komachi asszony dolgozik és mindegyiküktől megkérdezi, h mit keresnek. Ez nem meglepő kérdés egy könyvtárban, mégis komoly fordulatokhoz vezet. Úgy tűnik, a bölcs könyvárosnő tudja, kinek mire van szüksége, h túljusson élete aktuális válságán, így meglepő könyvajánlásai nem várt következményekkel járnak. Ami nekem a történeten kívül még tetszett, h ismét bepillanthattam egy kicsit a japán hétköznapokba, amiről olyan keveset tudok.

Simon Graf & Simon Cambers: A Roger Federer hatás

Véletlenül akadt meg a szemem egy könyvesboltban ezen, nem is hallottam róla, gyorsan meg is vettem. A szerzőpáros egyik tagja, Simon Graf svájci újságíró, aki régebben már írt egy könyvet Federerről, a másik Simon, Camberts pedig egy brit tenisz újságíró.

Nagyon tetszett a koncepció, mert úgy szól minden egyes mondata a svájci tenisz zseniről, h nem a karrierjét, az eredményeit írja le, hanem hozzá hosszabb vagy rövidebb ideig valamilyen módon közel álló embereket szólaltat meg. Így aztán olvashatunk Roger Federerről a barátról, a hősről, az inspirálóról, a profiról, a konkurenciáról stb. Érdekes embereket sikerült megszólaltatni, nagyon tetszett az ötlet. Több egykori- és jelenlegi teniszező beszél a Maestroról, de más sportágak bajnokai, művészek és egészen civil foglalkozást űző emberek is felbukkannak. Valamilyen módon mindegyiküknek – akár ismeretlenül is – inspirációt jelentett a svájci, sokan közülük nem a tenisz szakértői, esetleg még nem is nagy szurkolók, egyes egyedül Federer személyisége az, ami megfogta őket és ami miatt érdeklődni kezdtek a sport, a tenisz iránt. Nehéz megfogalmazni, miben áll Federer különlegessége, de én is úgy gondolom, h a személye túlmutat a teniszen és a sporton. Már többször hangot adtam itt is annak, biográfiákat olvasva, h mennyire nem szeretem a nyilvánvaló (ön)tömjénezést és bár ez a könyv pontosan erről szól, mégsem zavart egy percig sem, mert Roger Federer, szerintem is a világ legjobb embere:). Két dolog krisályosodott ki itt számomra, amit az őt ismerő, könyvben megszólaló emberek szinte kivétel nélkül említettek. Az egyik, h mennyire nem változtatta meg a siker és az ismertség, h ugyanaz az ember maradt, amiben nagy szerepe volt a szüleinek ill. a nevelésüknek. A másik pedig, h mennyire figyel az emberekre, legyenek azok rajongók, hátrányos helyzetű gyerekek, más teniszezők, újságírók, szponzorok. Nem a telefonját vagy az óráját nézi a velük töltött idő alatt, hanem rájuk figyel, kíváncsi, érdeklődő és jófej. Nagyon várom, mit hoz a következő fejezet Federernek és nekünk.

Karen Swan: Ein Geschenk zum Verlieben – Újra!

Laura fiatal, feltörekvő ékszerkészítő, akiről éppen megjelent egy cikk, aminek hatására sokan rohamozzák meg, h készítsen nekik karácsonyra valamit. Köztük van a kőgazdag Robert Blake is, aki felesége számára akar egy nyakláncot, rajta 7 charme-mal.

A férfi arogáns és öntelt, Laurának pedig semmi kedve az egészhez, végül mégis beleegyezik. Az egész – kevéssel karácsony előtt – már eleve komoly munkának tűnik, amikor kiderül, h a 7 charme-hoz 7 emberrel kell mély beszélgetéseket folytatni, megismerni a feleséghez, Cathez fűződő viszonyukat és a beszélgetések alapján, egyedi, személyes charme-okat kreálni a nyakláncra, pláne. Ez ügyből egy hétvégét együtt tölt a bandával Svájcban és nem csak az interjúkat készíti el, megismeri a dinamikákat is az egyes személyek között és végre kitör egy kicsit saját szürke, unalmas életéből és több férfi érdeklődését is felkelti. Laura egyre jobban beleássa magát Cat életébe, megismerve élete fontos szerplőit és ő sem tudja függetleníteni magát a nő szépségétől, kedvességétől, önzetlenségétől. Ezzel párhuzamosan egyre inkább távolodik a saját visszahúzódó, csendes életétől, amit a barátjával, Jackkel és legjobb barátnőjével, Feevel oszt meg. Laura személye a regény végéig az olvasó és a többi szereplő számára is egy talány marad, hisz több mindenből is arra lehet következtetni, h egészen más volt ő és az élete is régen, mint most. A könyv főbb szereplőinek élete ezután az adventi időszak és annak bonyodalmai után véglegesen megváltozik, de nagyon izgalmas és szórakoztató a történet, ami eddig vezet. Ez aztán olyannyira karácsonyi hangulatba hozó olvasmány lett, h egész decemberben olvastam, de mindig amolyan jutalomfalatként tekintettem rá, ha hozzájutottam. 544 oldal, szóval nem is olyan vészes, nekem mégis nagyon sokáig tartott az olvasása, amiből arra is lehetne következtetni, h így, másodszor olvasva már nem tetszett annyira, pedig nem így van. Továbbra is Swan egyik legjobb könyvének tartom, van benne minden, ami kell, szerelem, ármány, luxus, szépség, de érdekes emberi történetek is, tragédiák, barátságok és mély érzések, kemény sorsok.

Boldog új évet!

Vége az évnek, gyorsan le is zárom, itt a blogon is, jöhet a szokásos összegzés! 2024-ben 72 könyvet olvastam, hallgattam, 5-tel kevesebbet, mint előző évben. A 72 könyvből 58 volt németül és 14 magyarul, maradt tehát az erős német dominancia az előző évekhez hasonlóan. A megoszlás úgy nézett ki, h ebből 31 ekönyv volt, 13 hagyományos- és 28 hangoskönyv. 2024-ben csak 5 magyar szerzőtől olvastam, összesen 6 könyvet, ez eggyel kevesebb az előző évhez képest. Tavaly is csak 1 könyv került sorra az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listáról, továbbra is megfontoltan haladok és jelenleg 118-nál tartok:).

Újra felkerült az olvasmányaim listájára néhány könyvsorozat, meghallgattam a Das Chalet am See trilógiát ill. a 4 részből álló Das Savoy regényfolyamot és elolvastam a Daringham Hall 3 kötetét is. Ezenkívül volt még néhány olyan olvasmányom, ami egy sorozat része és amiből 1-2 részt elolvastam/meghallgattam, de egyik sem tetszett/érdekelt annyira, h végig olvassam/hallgassam ezeket. Az utóbbi évek trendjéhez hasonlóan, idén sem találtam újabb abszolút kedvencet, de persze azért volt bőven olyan olvasmányom, ami nagyon tetszett. Ilyen volt a teljesség igénye nélül például a Die sieben Männer der Evelyn Hugo; a Verbrechen; a női sorsokról szóló Immer Freitagabends; az izgalmas Der Fall des Präsidenten és a Kapszula Könyvtár 2 könyve, A kiválasztott ill. az Amit sohase mondtam el. 2024-ben magamhoz képest elég kevés kimondottan utazós könyvet olvastam, csak egy újabb részt a kedvenc Ein Jahr in… sorozatból (Kalifornien) és szintén egyet az Ein Gebrauchsanweisung für… sorozatból (Neuseeland), inkább én utaztam, remélem ez 2025-ben is így marad;). Nem igazán találtam életrajzi köteteket, egyedül csak a legnagyobb kedvencemről, Roger Federerről olvastam ilyet, de ez már a 3. feldologzása volt ugyanannak, ami miatt akadt is némi problémám vele. A 2024-es év legolvasottabb bejegyzése meglepetésemre magasan Rowan Coleman Wolken wegschieben c. könyve lett, ezt követte a Der erste letzte Kuss Ali Harristől, majd a Dickens klasszikus, A Jarndyce-örökösök, a legolvasottabb bejegyzések listájára még két kevéssé ismert regény fért fel, az Eine eigene Frau ill. a Das kleine Bücherschiff.