Bár volt magyar fordítása a könyvnek, jelenleg nem lehet kapni, állítólag elég rossz volt, de hogy a kettő összefügg-e nem tudom. Németül olvastam és hát, hát…különösen az elején… Szerintem mindenkivel megesik, h ha nem köti le igazán az, amit olvas, a gondolatai elkalandoznak minden felé, elkezd azon agyalni, h el kellene intéznie, ezt is, azt, bevásárolni, a kocsit szervízbe vinni, a kabátot a tisztítóból elhozni stb. … hát pont így voltam ezzel ennél a könyvnél az elején, nem nagyon kötött le. De aztán lassan kezdett kibontakozni valami cselekményféle és egyre érdekesebb lett a sztori. Szórakoztató olvasmánynak nem mondanám, de elgondolkodtatónak mindenképpen. Bemutatja, h kerülhet a média világában ill. a sajtó által az ember egyik pillanatról a másikra a csúcsról a süllyesztőbe, vagyis, h hogy emel fel és tapos el embereket, a média és a hatalom gépezete, miközben elvesznek az emberi értékek.
Bizarr, fordulatos történet bontakozik ki, a 4 férfit, akikről olvashatunk egy halott nő köti össze, aki mindannyiuknak szeretője, ill. egyiküknek felesége volt. Bepillanthatunk egy kicsit a sajtó és a politika nem éppen tiszta kulisszái mögé, ahol már nem számít barátság, kegyelet, csak a hatalom, a pozíció. Szemtanúi lehetünk a szereplők lelki vívódásának, fizikai gyötrődésüknek, majd a regény végén Amszterdamban újra „találkozik” a 4 férfi, különös körülmények között, egy meglepő fordulatnak köszönhetően.
McEwan morális kérdéseket felvető művéért 1998-ben megkapta a Booker díjat, ami a világ egyik legrangosabb irodalmi díja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése