Írtam már arról, h mennyire tetszett az írónő Twilight sagája, ennek ellenére elég sokáig húztam A burok elolvasását, nem is tudom miért. Illetve… kb. ugyanúgy voltam vele, mint anno az Alkonyattal, a sci-fi sem áll közelebb hozzám egy fikarcnyit sem, mint a vámpíros téma, mégis, amikor elolvastam a fülszöveget, már sejtettem, h tetszeni fog.
Sem könyvben, sem filmben nem szerettem soha a science fiction-t, szóval szerintem az, h Meyer ezen könyve is tetszett, valószínűleg annak is köszönhető, h megint sikerült egy új világba vezetnie - úgy, h nem igazán volt összehasonlítási alapom - na meg persze az írónő általam kedvelt stílusának.
Alapvetően a történet a szerelem és az "embernek lenni" gondolatkörétjárja végig egy olyan világban, ahol az emberiséget leigázták, és egy idegen faj, a Lelkek vették át a hatalmat.
Először azt hittem, h itt is a Twilightból már ismerős szerelmi háromszög téma köré fog szövődni a történet, de aztán lassan kibontakozott, h itt inkább négyszögről van szó és hát ugye, mivel a 4 páros szám, mindenki meg is találja, néhány bonyodalom és meglepő fordulat után azt, akit meg kell találnia.
A Twilight könyvekkel ellentétben nem olvastam ki olyan gyorsan, de amikor olvastam nagyon magával ragadó volt, nehezen tettem le. Összességében sokkal jobban elgondolkoztatott, tele van olyan igazságokkal, amik bár nap, mint nap a szemünk előtt vannak és a napnál világosabbak, mégsem gondolkodunk el rajtuk, szóval persze nem fedezi fel velük a spanyolviaszt, de fontos dolgokra hívja fel a figyelmet. Nagyon szép gondolatok vannak benne életről, halálról, barátságról, szerelemről.
A főszereplő Lélek, Vándor szájába adva éles, de tagadhatatlanul és maradéktalanul igaz kritikát fogalmaz meg az emberiséggel kapcsolatban.:
„…nem pazarlunk. Amit elveszünk, azt jobbá tesszük, békésebbé és szebbé. Az emberek pedig tényleg állatiasak és fegyelmezhetetlenek. Olyan gyakran fordult elő közöttük gyilkosság, h az emberölés az életük elfogadott részévé vált. A változatos kínzások, amiket pár évezredük alatt fejlesztettek tökélyre, már túl soknak bizonyultak számomra; nem voltam képes elviselni még a száraz, hivatalos leírásokat is. Háborúk dúltak, szinte minden egyes kontinensükön. Szentesített gyilkosság, előre elrendelt és ádázul hatékony. A békésebb nemzetek polgárai elfordították a fejüket, amikor a saját fajuk képviselői a küszöbükön éheztek. Nem volt egyenlőség a bolygó gazdag forrásaink elosztásában. …
Még magának a bolygónak a hatalmas gömbjét is veszélybe sodorták gondatlan és kapzsi magatartásuk folytán. Látván, mi volt és mi van most, senki nem tagadhatta volna, h hála nekünk, a Föld egy jobb hellyé vált.„
Persze erre jön Melanie, a gazdatest, vagyis az ember szintén igaz és jogos replikája:
„Legyilkoltok egy egész fajt, majd a hátukra ültök."
Pont az ő példájukon keresztül kapunk ízelítőt a két faj „együttélésről”, hiszen egy testben két lélek van, egy ember és egy világűrből érkező új faj. A kezdeti ellenségesség után, megismerve egymást viszont barátokká válnak, igazi szövetségesekké, akiket eleinte kétségtelenül a kényszer kovácsol össze, de aztán a végére igazán megszeretik egymást.
Bár nem érzem igazán találónak, h a Twilight könyveket, mindig tiniknek szóló regényekként aposztrofálják, de tény, h pont a mondanivaló, a fontos kérdések miatt valóban inkább felnőtteknek szól ez.
Érdekes, h többektől is azt hallottam, ill. olvastam, h az első 100-150 oldal milyen unalmas volt, nekem egyáltalán nem, sőt, nagyon érdekesnek találtam, ugrottam minden egyes infóra, a megszálló lelkekről, a beillesztésről, gazdatestekről, hajtókról, gyógyítókról, nekem a barlangos részek voltak időnként kicsit vontatottabbnak, a vége viszont kimondottan eseménydús, csak kapkodtam a fejem és az utolsó percig nem tudtam mi lesz. Ami kimondottan tetszett, h nem olyan csöpögős a szerelmi szál, meg az is, h Vanda ill. Melanie megnyilvánulásain imitt-amott kuncogni is lehet, de időnként azért a könnyeket is sikerült előcsalogatniuk, sőt volt olyan is, h egy oldalon belül először peregtek a könnyeim, aztán már szakadtam a nevetéstől, ez elég érdekes volt:).
Amiken mindig jókat mosolyogtam azok a bárgyú nevek voltak, mármint a Lelkek nevei: Ezer Szirom, Szava Kevés, Tojás Dalának Bárdja, Táncoló Szemek, Felszínre Ellátó, Jégen Átragyogó Napfény, Üveg Spirál, Tűzzel Kötő Gyógyító stb., a másik hasonló kategória a különböző” gyógyszerek” nevei: Gyógyít, Hegeszt, Simít, Nincs fájdalom, Tisztít, Lehűt, ezek nagyon LOL-ok:).
Megint egy olyan könyv, aminek érdemes kicsit a borítójával és a címével is foglalkozni. A magyar borító uaz, mint az eredeti, nekem ez nagyon tetszik, a hatalmas, ezüstösen csillogó szemmel. A cím már kicsit összetettebb: az eredti The Host, ami magyarul kb. gazdatestet jelent, ami címnek nem lett volna az igazi, pont ezért az Agave kiadó a blogján pályázatot írt ki a magyar címre a honlap olvasói között, hamar meg is lett a győztes "A Burok", ami nekem kimondottan tetszik, szerintem nagyon jó választás volt, bár nagyon meglepődtem, amikor olvastam, ennek a történetét. A németek megint különcködtek (ahogy a Twilightnál is), pont a másik oldaláról fogták meg a dolgot, náluk Seelen, vagyis Lelkek-ként jelent meg a regény, ez már csak azért is érdekes, mert már születőben van ennek is egy folytatása, de eddig még nem biztos, hogy megjelenik. Ennek a Lélek címet adta egyelőre az írónő, szóval, lehet, h ez lesz a németeknél a gazdatest/burok;). Kicsit meglepett a hír a folytatásról, mert szerintem jó ez a befejezés így, ahogy van, persze lehet még bonyolítani, meg tovább szőni a történetet, de ha nem teszi, akkor egymagában is simán megállja ez a könyv a helyét szerintem.
Legújabb hírek szerint jövő évben készítenek filmet belőle, a rendező már megvan, a szereplők egyelőre kérdésesek.
Nem tudom, ki hogy van ezzel, én ha befejezek egy olyan könyvet, ami igazán tetszett, még napokig kavarognak bennem az olvasottak, ilyenkor nehezebben is kezdek bele valami másba, mert nehéz azt az űrt kitölteni, amit egy jó könyv, azzal, h a végére jutok kialakít bennem. Most megvan az űr…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése