Érdekes és szórakoztató napló regény, egy hónapon keresztül olvashatjuk párhuzamosan a 17 éves Attila és Tamara naplóját, amiben nem csak egymás iránti bimbózó majd perzselő érzelmeikről írnak őszintén, hanem a ’70-es évek közepének magyar valóságáról is. Hányszor gondolja az ember, h szeretne a másik fejébe látni, h mit érez, gondol adott pillanatban, ebben a könyvben mindkét fél érzéseivel tisztába kerül az olvasó. De nem csak egyszerűen két szerelmes kamasz napjairól olvashatunk, hanem családi tragédiákról, megcsalásról, árulásról, becstelenségről két értelmes és szeretnivaló fiatal életében.
Attila, a szeplős:) stílusa talán olvasmányosabb, egy kimondottan jó humorú fiú naplóját olvashatjuk, a hetvenes évekbeli diák szleng időnként megmosolyogtató jellegzetességeivel. Tamara, vagyis Tomka inkább talán érzelmesen ír, de a finom humor nála is megvan. Bár nem ehhez a korosztályhoz tartozok, de szerintem a regény nagyon aktuális még ma is, mert ugyan sok minden megváltozott, de az érzéseknek, a szerelemnek vagy a barátságnak minden korban helye van, a felvetődő problémák pedig aktuálisabbak, mint gondolnánk. Ráadásul a végén egymást érik a meglepetések, így a befejezés igazi izgalmakat tartogat.
Számomra a könyv különlegességet ez a párhuzamos szerkezet adja meg, kívülállóként olvasni, h mit gondolt a két főhős az adott pillanatban, nagyon izgalmas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése