Doris Lessing: Megint a szerelem

A cím ellenére nem egy ’igazi’ szerelmes regényről van szó, de ezt az írónő több könyvének elolvasása után sejtettem is. A több, mint 40 kötetes Lessing életműből ez volt a 4., amit olvastam, mert a 2007-ben Nobel-díjjal kitüntetett írónőnek jelenleg csak 4 műve olvasható magyarul. A több, mint 950 oldalas Az arany jegyzetfüzet, amit a 20. század egyik legfontosabb regényeként tartanak számon, nekem kicsit sok volt, minden szempontból. Az ötödik gyerek és a A fű dalol, a baljós hangulat és a cseppet sem vidám vagy szórakoztató téma ellenére is tetszett, de míg ezek sodró lendületűek, cselekménnyel, történésekkel, addig a Megint a szerelem, kissé vontatott, minden igazi cselekmény nélkül. Ennek ellenére nem állítom, h nem tetszett.


Az eleje történet a történetben: Sarah a londoni Zöld madár társulat alapító tagja, aki barátaival, munkatársaival azon fáradozik, h színpadra vigyék Julie Vairon életét. A martiniquei születésű mulatt lány élete a másik történet.
Nagyon érdekes, h a 100 évvel ezelőtt élt Julie irányítja a könyv szereplőinek életét, összehozza, megbabonázza, elgondolkoztatja őket… Színdarabot írnak az életéről, lefordítják, kiadják a naplóját, felfedezik és élvezettel-ámulattal hallgatják a zenéjét, szöveget írnak hozzá, rajzait csodálják, színre viszik az életét. Felfedeznek maguknak valakit, akinek az életében a megaláztatás, számkivetés volt a sorsa. Sőt az egyik főszereplő még bele is szeret a halott lányba, meg egy kicsit az őt alakító színésznőkbe is.
A regény, a darab színpadra állításának „krónikája”. Franciaországban tomboló sikert arat, csak úgy, mint a 60-as éveinek közepén járó Sarah, akiben régen elfeledett érzések élednek újjá, a kérdés csak az, h ki iránt? Merthogy jelölt akad bőven, mindegyik jóképű, feleannyi idős, mint ő és epedezik utána… Egy nem túl gyakran tárgyalt témát - az időskori szerelmet, szexualitást - vet fel az írónő, aki maga is túl volt a hetvenen, mikor megírta ezt a regényt.
Az a fajta történet, ahol nem a történéseken van a lényeg, sokkal inkább az érzéseken, a lelki rezdüléseken, a darab színpadra állítása és Julie egy idő után, már csak a „hátteret” adják, az apropót az újabb viszonyokhoz, fellobbanó érzésekhez, barátságokhoz, amik átszövik a darabbal foglalkozó csoport életét.
Szóval, ahogy a cím is utal rá, valóban megint a szerelemről van szó, de egészen másként, mint általában, nem azon a már-már közhelyes módon közelíti meg a témát az írónő, ahogy a többség. Érdekes, helyenként elgondolkodtató könyv, nem a szórakoztató kategóriából.