A főhőssel épp szakított a barátnője, aki ennek hatására szerelmesebb lesz, mint valaha. Ahogy az már lenni szokott, az önsajnálatban dagonyázva jön rá, h Katharina volt az igazi, „zaklatja” is a lányt még egy jó darabig annak rendje-módja szerint, végig utána sóvárog, alkoholtól, drogtól és zenétől megrészegülve.
Nem annyira a konkrét történéseken van itt sem hangsúly, nem is igazán összefüggő történet, inkább olyan, mintha mindenről írna, ami épp eszébe jut. Vannak benne érdekes dolgok, helyenként trágárságok meg imitt-amott jó dumák, de ha nem nagyon lehet elkapni azt a bizonyos fonalat, gyakran azon kapom magam, h nem is annyira követem, mert nem köt le igazán, most is így volt.
Ide-oda csapong a szerző: haverok-buli-nők-zene-ruhák-pénzproblémák, társadalomkritika és kíméletlen cinizmus még, ami jellemzi. A könyv kicsit nosztalgikus is, a 90-es évek vége jön vissza általa, mikor sokan hallgattak brit popot (Oasis, Blur), meghalt Diana hercegnő, a világot még nem uralta az internet és valahogy minden egy kicsit más volt, annak ellenére is, h mindez csak 10 éve volt.
2003-ban meg is filmesítették, romantikus komédia lett belőle, hát nem tudom, szerintem akkor eléggé át kellett írni;). Amin borzasztóan meglepődtem, h Németországban sok helyen kötelező olvasmány az iskolákban, hát…érdekes, persze egy olyan országban, ahol pl. John Lennon Gimnázium is van…;).
Egyáltalán nem voltam elájulva tőle, amilyen jókat hallottam és olvastam róla, csalódás volt, de kezdem kapizsgálni, h ez is egy „megosztó” könyv, vagy nagyon tetszik valakinek, vagy nagyon nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése