David Safier: Mieses Karma

A Jesus liebt mich után, nagyon kíváncsi voltam Safier első könyvére is - ami magyarul Pocsék karma-ként jelent meg - , hát nem csalódtam, sőt! Elképesztően jó:).


A sikeres, de kissé kesze-kusza magánéletű Kim lelke, hirtelen halála után hangyaként születik újjá. Tudom, tudom már ez hajmeresztő;). De ebben a könyvben és Safiernél valahogy pont ez az, ami nagyon tetszik. Szóval újjászületés… Miért pont hangyaként? Azok, akik nem bántak megfelelően embertársaikkal rovarként születnek újjá, ezt személyesen Buddha közli vele, szintén hangya alakban;).Már ez elég bizarr, az meg pláne, h hangyaként aztán a saját nappalijában találja magát, a saját halotti torán, ahol egykori barátnője épp igyekszik meghódítani a férjét és a kislányát. Ebbe rögtön „bele is hal”, de újra hangyaként születik újjá, h a szintén lélekvándorló Casanova oldalán megakadályozza, h a családját lecsapják a kezéről. A rossz karmája miatt születik hangyaként újjá, jó karmát kell gyűjtenie, ami akciódús jelenetekkel sikerül is, ezzel kezdetét veszi a reinkarnációs ranglétra megmászása (tengerimalac, kis boci, gyűrűsféreg, mókus, beagle kutyakölyök, majd ember).
Safier egy pillanatra sem ereszti az olvasót, kalandból kalandba, hol a nevetéstől, hol a megható jelenetektől könnyes szemmel szórakoztam végig a 282 oldalt és borzasztóan élveztem.
Ami nagyon tetszett benne, h nem csak poénos és hihetetlenül ötletes, egyedi és őrült, hanem igencsak elgondolkodtató helyenként. Abszolút fejlődésregény: a karrierista, mindenkin átgázoló Kim fejlődésének története, akinek jó néhányszor meg kell halnia, míg eljut a Nirvánába, de megéri, neki és nekünk is;). Zseniálisan keveri a kártyákat az író, abszolút nem lehet tudni, mi lesz a vége a történetnek, ezzel az utolsó sorokig garantált az izgalom.
Még a Jesus liebt mich-nél is jobban tetszett, csak ajánlani tudom. A borító szerintem jó, de azért annál sokkal jobb könyv ez, mint amit a címlap sejtet. Magyarul Pocsék karmaként jelent meg.


Szó van róla, h ebből is film készül, de őszintén szólva, szerintem ez nem az a regény, amit meg kellene ill. lehetne filmesíteni, úgy, h ne legyen szánalmasan nevetséges, könyvnek viszont egyszerűen zseniális;).
Az első két könyve elolvasása után alig várom, h a harmadik Safier regény (Plötzlich Shakespeare) is megjelenjen végre puhakötésben németül. Állítólag 2011 elején meg már magyarul is meg fog jelenni, de azt hiszem, inkább maradok az eredeti verziónál, bár úgy hallottam a magyar fordítás is igen ütősre sikeredett.