Nagy lelkesedéssel kezdtem bele a könyvbe, h majd meghozza ill. fokozza a karácsonyi hangulatomat. Aztán a bevezetőben mindjárt az van, h mennyien nem vállalták a felkért írók közül, h írnak egy novellát, mert nem szeretik a karácsonyt, vagy már nem is ünneplik (!). Az első néhány történet után gondoltam is, h hát, aki meg vállalta, lehet, h nem kellett volna:S, elég lapos a kezdés, olyan semmilyen, se füle-se farka történetek.
Régen olvastam már ilyen novellás kötetet, ahol mindegyik elbeszélést más írta, megvan ennek is a szépsége, de időnként idegesített.
Számomra kicsit meglepő módon elég sokan abba az irányba mentek el, h karácsonykor csoda vagy legalábbis valami megmagyarázhatatlan esemény történik, nekem ezeknek a történeteknek a többsége annyira nem tetszett. Volt itt minden, szellemeket látoktól kezdve vámpíron át, tündérekig vagy személyesen Istenig minden és mindenki.
Újdonsült kedvencem, Anette Göttlicher is írt egy novellát bele, az még a jobbak közül való volt, igazából az ő honlapján olvastam először a kötetről. Ő volt az egyetlen, akit ismertem, a többiekről még nem is hallottam. Érdekes volt most valami mást olvasni tőle, megfigyelni azokat a kis rá jellemző dolgokat, amiket negatívan is fel lehet fogni (ismétli magát, mindig csak uazt tudja), de én inkább a pozitívra szavazok (van stílusa, 100 közül is felismerném, h ő írta). Ő is abszolút az irracionalitás irányába ment el ezúttal, h mik történhetnek, ha az ember az ünnep előtti nagy hajrában egy klónt kíván magának, h el tudja végezni a feladatait…és meg is kapja.
Leginkább azok a történetek tetszettek, amikben volt egy kis humor, vagy meglepetés, valami szívmelengető, ami számomra hozzátartozik a karácsonyhoz. Ilyen volt a Vanillekipferl (Vaníliás kifli) Beate Maly-tól, egy szociálisan érzékeny lány és egy pék, valamint a vaníliás kifli keletkezésének, bájos története:).
Az utolsó két történet miatt végülis jó szívvel gondolok a könyvre, Claudia Toman Hering mit Heiligenschein (Hering glóriával) c. novellája tetszett talán a legjobban, ez is irreális, de nagyon aranyos, tetszett a sztori és a az elbeszélés mód is. Sokan vannak, akik nem szeretik a karácsonyt, ilyen a főhős Asa is, aki a hirtelen felbukkanó tündértől azt kéri, maradjon el az idén a Szent Este. Mivel ez kivitelezhetetlen abban maradnak, tehet bármit ezen az estén, sem ő, sem a szerettei nem fognak emlékezni rá. Csavarogni akar, a barátaival a Mekibe meni, jól érezni magát, elfelejteni, milyen nap van, de ez nem is olyan egyszerű, elvégre ezt a napot mindenki a családjával tölti. Ő pedig kezdetben az autópályán lerobbant kocsijában, majd Jézuskaként, sok-sok gyereknek örömet okozva és a nap végére úgy tűnik még a szerelem is rátalál, és pont ezt a napot kell elfelejtenie? Tetszett a befejezése is, ez az elbeszélés rendben volt.
A könyv a célnak végülis megfelelt, a karácsonyi hangulat már nagyon megvan, már csak fehér karácsonyra vágyom, ha jól emlékszem minden történetben az volt, én is azt szeretnééééééééék:)!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése